Álmok nélkul élni lehet, de nem érdemes!

Egy kis nyereményjáték... :)

2012-02-16T19:04:00.001+01:00

A múltkori kis nyereményjátékot egész sokan kedveltétek, ezért úgy döntöttem, ismét játékra invitállak titeket. Ezúttal azonban kicsit nehezedik a játék. Ugyanis nem adok képet segítségül. A feladat nagyon egyszerű. Ahogy azt már korábban említettem, még novemberben elindultam egy déli utazásra. Nevezetesen, hogy a versenyeimmel haladok egyre délebbre ahogy a vándormadarak. Kezdtem ugye Skóciában, majd Anlglia következett, majd Berlin és végül Dél-Franciaország. A következő állomás februárban Las Vegas lett volna, de azt több okból kifolyólag is lemondtam. Azonban mielőtt teljesen kitavaszodik, tehát elkezdődik a szabadtéri szezon, még be kell fejeznem a déli utazásomat. Márciusban két szabadtéri versenyen fogok részt venni, s mivel Európában akkor még elég hideg van, s Dél-Franciaországig már eljutottam a déli út során, ezért tovább kell haladnom délnek. A feladat adott. Találjátok ki mely országban/országokban lesz a következő két verseny. Illetve a márciusi két verseny. Aki még a várost is kitalálja az nagyobb díjra számíthat. A díjak pedig a következőek: képeslap az adott városból/országból, amennyiben a várost és országot is eltalálja valaki, akkor pedig igény szerint hűtőmágnes, kulcstartó, vagy egyéb "szuvenír" az adott helyről. Tehát két város nevét várom comment-ben, facebook-on, emilben. Természetesen a hozzájuk tartozó ország nevével. S most a kisbetűs rész. Azok (s családtagjaik) akiknek már említettem, hogy hova megyek nem vehetnek részt a játékban, s remélem sikerül nekik magukban tartani az infót. A játék első körben a hónap végéig tart, de ha addig nem érkezik helyes válasz akkor kis segítséggel meghosszabbítom. :) Sok sikert, s jó szerencsét!

A vesszők

2012-02-12T16:10:00.002+01:00

Hosszas előkészítés és készülődés és tesztelgetés hatására megszületett a döntés, nevezetesen, hogy milyen vesszőket vegyek az idei szabadtéri szezonra. Nagyban segítette a döntést, hogy ki tudtam próbálni nagyjából azonos értékű X10 és ACE vesszőket a saját "régi" ACG vesszőimmel együtt, így nagyjából láthattam, hogy mi a különbség köztük. Nagy vonalakban 70m-en (nos igen... élmény volt kint a hóban hosszú távot lőni) az ACG a tábla közepén volt, az X10 épp hogy érte a tábla alját, míg az ACE épp hogy érte a tábla tetejét. 90-en így már nem is lőttem az X10-el, mivel ott már az ACG és ACE között is egy táblányi volt a magasságkülönbség. Így a nyertes az ACE lett, tehát az idei vesszőim 570-es ACE vesszők lesznek 100-as hegyekkel, pin nock-al, és Arizona Shield tollakkal. (Csak hogy ne panaszkodjatok, hogy nem írok elég konkrétumot.) Mindez 29-es húzáshossz és 42-es fonterő mellett.

Az előkészületek

2012-02-05T19:30:00.000+01:00

Talán említettem már, hogy mivel itt a szabadtéri szezon, készülök új vesszőket venni. Ennek egyik oka, hogy a mostani széria mindössze nyolc darabból áll már csak (ami szabadtéren kevés, hisz hat vesszővel versenyzünk, tehát kell még legalább ugyanennyi tartaléknak). Másik ok, hogy ezek a vesszők nem ezekhez a karokhoz lettek véve. Szerencsére egész jól sikerült őket összehangolni, de gyárilag akkor sem teljesen összepasszolóak. Harmadrészt.. meg mert miért ne? Szóval a feladat adott, és nem kicsi. Ugyanis kiválasztani a megfelelő vesszőt az egy igen macerás feladat. Igaz, hogy több tucatnyi vesszőtípusból lehet válogatni, de azért erősen le lehet szűkíteni a választékot néhány vesszőre. Nevezetesen X10, ACE, ACG, Nano-Pro, és még az X10 pro-tour is hozzá vehető a listához. No de eddig tartott a könnyű része a a feladatnak. Innen kezdődik a nehéz. Kiválasztani, hogy ezek közül melyik az amelyik a legjobb. Ugye első lépésként az embör leméri a húzáshosszát, meg a fonterőt amivel az íj kiköpi magából a vesszőt, és a szükséges táblázatokból kinézi, hogy az egyes vesszőtípusokból melyik keménységű az amelyik az íjhoz való. Elméletben legalábbis. Ugyanis ez nem mindig így van a gyakorlatban. Ezért néhány egyéb dolgot is figyelembe kell venni. Ha hangolásnál be kell tekerni a karokat, vagy ki kell engedni, akkor mi az a max-min fonterő tartomány amennyire ugyanannál a húzáshossznál változhat a fonterő. Aztán ezekkel az értékekkel is megnézni a táblázatot, mert lehet hogy az egyik szélsőérték már átlóg egy másik kategóriába, és akkor már nehezebb a választás. Aztán ott van még az is, hogy azáltal hogy fejlődik a technikai kivitelezése a lövésnek, várhatóan hosszabb lesz-e a húzáshossz, vagy rövidebb? Vagy esetleg marad ugyanaz? Ezekkel az értékekkel is kiszámolni a fonterőt természetesen. Aztán összehasonlítani a különböző eredményeket és megtalálni a legnagyobb közös nevező vesszőt, mely leginkább lefedi mindegyiket. Aztán ha minden típusból megvan ez az aranyvessző, akkor lehet elkezdenni összehasonlítani a különböző termékeket. Melyiknek mekkora a súlya, az átmérője, mik a specifikációi, milyen hegyeket, nockokat lehet bele tenni, ez mennyiben és hogyan befolyásolja az összképet. Persze ezek után még azon is lehet filózni, hogy az egyes tollak mennyiben változtatják a vessző röptét. S ilyenkor jön az, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindegyiket ki tudná az ember próbálni, és az alapján dönthetne, hogy melyik maradjon. De ugye amikor egy-egy széria vessző százezres nagyságrendű forintösszegbe kerül, akkor ezt annyira nem engedheti meg az ember. Szerencsére a több verzió közül legalább egyet ki tudok próbálni majd hamarosan, mielőtt eldönteném, hogy pontosan melyik vesszőt vegyem meg. Így legalább a tollakat le tudom tesztelni, és két különböző vesszőt össze tudok hasonlítani, ami már egy elég jó kiindulási alap lesz a döntéshez. A vesszővétel tehát nem feltétlenül annyiban merül ki, hogy bemegy az ember a boltba és leakaszt egy köteg vesszőt a falról...

Ha győzni akarsz, akkor akarj győzni!

2012-01-29T21:39:00.001+01:00

Tudom kicsit magától értetődő a dolog, de ugyanakkor meg mégse. Hisz nagyon sokszor van az, hogy elmegy az ember versenyre, s persze mondja, hogy azért ment oda hogy győzzön, de mégse akarta igazán. Nem volt teljesen eltökélve, nem volt teljesen ráfókuszálva. Most ugye ne beszéljünk azokról az esetekről amikor még csak nem is azért megy az ember versenyre hogy nyerjen. Ilyenkor ugye nem csoda, hogy nem is fog nyerni. Ez most azért jutott eszembe, mert ma volt egy kisebb verseny, 40-50 fő, tehát semmi nagy felhajtás vagy ilyesmi. Eredetileg úgy volt hogy nem megyek, mivel tudtam, hogy dolgom lesz a mai napon. Aztán tegnap megkérdezték, hogy lenne-e kedvem menni, mivel megüresedett egy hely a délutáni mezőnyben. S mivel akkor már tudtam, hogy a munkámmal végezni fogok a verseny kezdetére, ezért hát rábólintottam. Persze semmit nem készültem a versenyre. Mivel az utóbbi napokban 5-10 méterről iskoláztam, ezért még az irányzékom se volt beállítva. De valahogy onnantól kezdve, hogy rábólintottam a versenyre, csak arra tudtam gondolni, hogy ezt most meg kell nyernem, ezt meg fogom nyerni. Nem tudom miért, ugyanis álltalában nem így szoktam hozzáállni a versenyekhez. Többnyire ugye van egy vagy két adott feladat a versenyre, de egy kezemen meg tudom számolni azokat a versenyeket (a több mint 100-ból amin indultam) amikre úgy mentem el, hogy ott győzni akarok, ott győzni fogok. S ezen esetek többségében vagy győztem, vagy dobogós lettem. De visszatérve mára. Ugye reggel elmentem elintézni a dolgomat, ami fizikailag elég megerőltető volt, de úgy voltam vele, hogy mivel úgyse készültem sehogyan sem erre a versenyre, így annyira nem számít, hogy kifáradok-e előtte avagy sem. Ugyanakkor pedig végig ott volt a fejemben, hogy nyernem kell, nyerni fogok, máshogy nem lehet. Furcsa kettőssség.. Aztán elmentem a versenyre. Egy nagyon fontos tanulság... Egy kiadós napi munka után versenyezni nem túl bölcs dolog... ennyire fáradtnak nem éreztem még magam verseny közben mint ma. De valahogy végiglőttem talpon a versenyt. Hozzá kell tenni, hogy mivel sok ismerős volt, ezért elég jól éreztem magam, csak fájt mindenem, éreztem minden izmomat, fizikailag teljesen kivoltam. Az első fele a versenynek nem is ment tól jól, egyrészt az irányzékot is be kellett rendesen állítani, meg valahogy nem is voltam ráhangolódva a versenyre. Lehet hogy azért nem mert a fáradtság miatt nem tudtam rendesen koncentrálni. Így az első táv csak 268 lett, ami elég szegényes, hisz még a 9-es átlagot sem éri el. Aztán a második felére valahogy összeszedtem magam. Azaz inkább összeállt a technika. Azt hiszem nálam ez valahogy úgy van, hogy ahogy belemelegszem, úgy áll össze egyre jobban a lövés. Mondhatni "magától" rátalálnak a testrészeim a megfelelő pozíciójukra. Mert azt ugye nem mondhatom hogy én lettem mentálisan vagy fizikálisan frisebb. Így a második távot egy barátibb 283-as eredménnyel zártam, de ez is elég küzdős volt, mivel a szórás ugyan jó volt, de ide-oda vándorolt a sárgán belül, és néha még ki is lógott belőle kicsit. S bár menet közben ezt egyáltalán nem gondoltam volna, de a végén mégis csak sikerült megnyerni a versenyt egy 551-es eredménnyel. Amin én is eléggé meglepődtem. De valami mégiscsak lehet abban, hogy ha úgy készül rá az ember a versenyre, hogy nyerni akar, nyernie kell, akkor az úgy is lesz. Igazándiból úgy nagyjából kedd óta van egy olyan érzésem, hogy sokkal magabiztosabb vagyok a lövések során mint korábban. Ami valahogy Nimes-nek, illetve a Brady-vel való lövésnek köszönhető. Valahogy pusztán az, hogy ott lőttem vele, és láttam ahogy lő, illetve az egész élmény valahogy nagyobb magabiztosságot adott a lövéseimnek. Mindenesetre határozottan pozitív irányban halad a lövészetem, hisz megvan az idei első aranyérem. Még ha nem is Világkupa vagy EB érem.

Előszezoni tervezés

2012-01-27T20:12:00.000+01:00

Mivel a részletes versenytervezetem csak a Nimes-i versenyig volt elkészítve, ezért az elmúlt néhány napban kénytelen voltam újra a "tervezőasztalhoz" ülni, és elkészíteni a következő néhány hónap tervezetét.Természetesen már a a szezon elején készítettem egy alap tervet, de az igazán csak egy szép hosszú lista volt azokról a versenyekről, melyekre szívesen elmennék. 1-2 versennyel minden hétvégére nagyjából. Értelemszerűen ezekre mind nem tudok elmenni, és nem is akarok, de ez az alap, amiből válogatok. Most a következő időszak tervezése a májusi EB-ig tart, s ez is két külön szakaszra bontódik. Az első szakasz a február-március-i előszezon, a második pedig a válogató-versenyszezon. Sokat filóztam, hogy mennyi teremverseny legyen benne ebben az előszezoni időszakban, végül úgy döntöttem, hogy 1-2 versenyt még meghagyok, de csak mert kell a következő FITA csillag, és egy új egyéni csúcs teremben, de igazándiból a hangsúly az már inkább a szabadtéri lövésen lesz. Igaz, hogy eddig is, egész télen kint lőttem a szabadban, de eddig csak rövidtávon, többnyire csak iskolázás volt a feladat. Tehát hamarosan visszatérek a hosszú távokhoz, és elkezdek készülni a tavaszi szezonra. Ami sajnálatos módon azt is jelenti, hogy egy újabb széria vesszőt kell beszerezni, ami ugye mindig egy fájdalmas feladat, mivel sosem egyszerű kiválasztani, majd behangolni a vesszőket. Tehát... Ha valakinek van valami ötlete, javaslata, hogy idén mi lesz a legmenőbb vessző, nos ne habozzon, ossza meg a néppel. :)

Téli nyár

2012-01-25T22:24:00.001+01:00

Pont du Gard

Amikor épp nem versenyeztem, vagy néztem ahogy a többiek versenyeznek, akkor kihasználtam a nagyszerű időt és kicsit "városnéztem" Nimesben és a környékén. Szerencsére nagyon jó idő volt, hisz napközben egy szál pólóban lehetett sétálgatni a kellemes mondhatni nyári melegben, s még kora reggel, illetve este is bőven elég volt egy pulcsi. Tehát az időjárásra egy szavam se lehetett. Igazándiból más tekintetben se nagyon lehetett okom panaszra, hisz Nimes nagyon kellemes hangulatú szép mediterrán város, számos lenyűgöző látnivalóval. Azonban az utazás során a legnagyobb hatással a várostól 15-20 km-re lévő Pont du Gard római vízvezeték hídja volt rám. Az egyik leglenyűgözőbb ember alkotta építmény amit eddigi utazásaim során láttam. A rómaiak tudták hogyan kell időtállót és lenyűgözőt építeni. Nem hiába került rá az UNESCO Világörökségi listájára ez a híd. S mivel nem nagyon volt így offszezonban busz a hídhoz, ezért még egy kis kirándulásban is volt részem a természet lágy ölén. S igazándiból ekkor jöttem rá, hogy mennyire hiányzott már ez nekem. S ugyan voltam már Marseille-ben és a környékén korábban is, de valahogy Nimes és vonzáskörzete kimaradt eddigi utazásaimból. Sajnálatos módon. Hisz nem csak Nimes és a Pont du Gard az amit érdemes megnézni a környéken, hisz Arles, Avignon és Orange városai is mind rajta vannak a Világörökségi listán. Ezekből most csak Arles-re volt időm, így bőven maradt látnivaló a következő évi verseny idejére is. De most már tudom, hogy több időt kell rászánni erre a versenyre az utazás tervezésénél. Már csak azért is, mert egy kis nyár mindig jól jön így a tél közepén.

Szuletesnap

2012-01-21T10:33:00.001+01:00

A Nagy es a kicsi...

Hogy is van az a mondas? Vigyazz mit kivansz, mert a vegen meg teljesul. Nos, most teljesult a szulinapi kivansagom. Illetve nem is szulinapi kivansag volt, hanem csak egy kivansag a versenyre ami a szulinapomon volt. Aki jartas az ijaszatban az a fenti keprol mar kitalalhatta, hogy mi volt a kivansagom. Amiota beneveztem a Nimes-i versenyre, azota az jart a fejemben, hogy milyen jo lenne ha egyutt tudnak loni Vele, hisz ha valakitol, akkor tole igen sokat lehet tanulni. Persze az eselye annak hogy egymas mellett tudjunk loni igen sovanyka volt, hisz ezer emberbol kellett hogy az az egy mellem legyen sorsolva. S lass csodat, szuletesnap, verseny, s Brady Ellison mellettem all a loallasban. Ismet csak azok kedveert akik ijaszatban nem annyira jaratosak. Brady a NR1. numero uno, the best, a legjobb... az ijaszat Michael Phelps-je. Es igen, o hozza tartozik a nagy tetko a kepen. Szoval. Visszaterve a versenyre. Mielott elkezdodott volna a verseny, volt vagy ket ora szabadedzes. Ami teljesen jol ment, szepen lottem a sargakat, teljesen nyugodt es koncentralt voltam, minden korulmeny adott volt, hogy egy jo teljesitmenyt prezentaljak a versenyen. Az edzes soran az olasz csapattal edzettem egyutt, s mar ekkor izelitot kaptam abbol, hogy mi fog kovetkezni, ugyanis sorra jottek a kamerasok, meg fotosok, hogy lencsevegre kapjak az olaszokat. Aztan jott a verseny. S ekkor derult ki szamomra, hogy Brady mogottem fog loni. A beloves alatt meg egesz nyugodt tudtam maradni, de aztan mikor elkezdodott a verseny akkor beutott a Brady effektus... Egyreszt ugye a kamerak, fenykepezogepek, meg a tomeg... mi a terem egyik vegeben voltunk. Ez a vege tomve volt emberekkel, mig a terem masik vege majdhogynem ures volt. Mindenki ott allt mogottunk es minket nezett... Illetve ugye Brady-t, de mivel mi is ott alltunk mellette, igy mi is boven kaptunk a figyelembombabol. Ez meg a kisebbik resze volt a dolognak. A stresszesebb az volt, hogy ott all mogottem a vilag legjobb ijasza, s igy kell lonom. Nos, elso sor, 10-9-8.. nem a legjobb, de elso sorozatnak tokeletes ilyen korulmenyek kozott. Aztan a masodik sor is hasonlo lett. Ezalatt a fel tarsasag begyujtott mar egy melle lovest. Meg olyanok is akiktol aztan sose varta volna az ember. Nem kellett sokaig varni, s en is csatlakoztam a klubhoz. Egy melle.. S ahogy mondani szokas, innen mar csak lefele vitt az ut. Az elso tavon gyakorlatilag alig tudtam a lovesre koncentralni. Vagy azon jart az agyam, hogy itt all Brady mogottem, vagy pedig a tomegen es a kamerakon akik minket neznek. De inkabb a Brady atmoszfera vonta el a figyelmem. Ugye amikor tudtam akkor probaltam nezni is ahogy lo, s igy nem nagyon lehet a versenyre koncentralni. Az elso tav eleg botranyosra is sikeredett igy, egy csekely 250-es eredmeny lett a vege. Mondhatnam, hogy a melle loves miatt, de meg ugy is csak 260 lenne, ami meg mindig szegenyes teljesitmeny. A masodik tavra mar megszoktam a kornyezetet, meg addigra mar osszehaverkodtunk az amerikai csapattal. Ja.. nem emlitettem? Nem csak Brady volt mogottem, hanem sikeresen beekeltek a teljes amerikai csapat koze. Ami persze nagyszeru volt, hisz az amcsi csapat osszessegeben eleg jo, ugyanakkor meg kicsit stresszes is. Szoval a masodik tavra mar kicsit sikerult demisztifikalni Brady-t. Hisz addigra mar o is vetett egy-ket hibat. Najo... egyet... az elso tavot 299 ponttal zarta az egyik lovese egy kozel erinto tizes lett csak, s nem adtak meg neki a birok... Szoval majdnem tokeletesen lott. A masodik tavon mar 2 hibat vetett, de ha jol tudom akkor igy is beallitotta a vilagcsucsot. S uj USA csucsot is lott. Mi meg foldi halandok, probaltunk lepest tartani vele. A masodik tav mar jobb lett, mar sikerult egy 270-es eredmenyt osszehozni, de erosen kellett kuzdeni erte. Ugyan a Brady effektus itt mar kevesbe jatszott, de amikor elkezdtuk a masodik tavot akkor mar elmult este 8, igy kicsit hulla volt mar mindenki. S ez meg is latszott. Kozosen vagtuk a centit, hogy mikor lesz mar vege a versenynek. Termeszetesen a vegeredmeny nem lett tul fenyes, egy gyenge harmadosztalyu teljesitmeny, de az adott korulmenyek kozott ez nem olyan rossz. S ismet a vegere lendultem bele, az utolso nehany sorozat 28-29 volt. Termeszetesen nem bantam meg hogy vele lohettem, s nem is sajnalom nagyon az eredmenyt sem, hisz egy olyan elmenyben lehetett reszem, ami keveseknek adatik meg. S rendkivul sokat tanultam belole. Egyreszt a beszelgetesekbol Brady-vel, masreszt csak azaltal hogy lattam loni, no meg nem utolsosorban az o altala okozott mondhatni zavaro tenyezok miatt. Ugye most mar eljutottam arra a szintre, hogy a verseny miatt nem stresszelek, nem idegeskedek, legyen az akarmekkora nagy vagy jelentos verseny. S most mar azt hiszem amiatt se fogok a jovoben nagyon stresszelni, hogy ki az aki mellettem-velem-ellenem lo, hisz Brady utan mindenki mas mar visszalepest jelent. S azt hiszem most mar nagyjabol tudom azt is, hogy hogyan kezeljem azt amikor tomegek allnak az ember nyakan es lesik minden mozdulatat, s kamerak vannak az arcodban loves kozben. Szoval mindenkeppen egy nagy pozitivum, es elorelepes volt ez a verseny, ez a tapasztalat. S nem is beszelve arrol, hogy nagyszeru szulinapi ajandek. Ahogy azt irtam korabban, beteljesult, tenyleg ez volt a legjobb szulinap.

Egészséges táplálkozás

2011-12-27T20:57:00.001+01:00

Így a karácsonyi zabálásokat követően azt hiszem teljesen aktuális dolog az egészséges táplálkozásról írni. Igaz ez nem egy új elgondolás nálam, de az utóbbi időben minden összecseng etéren. Egy ideje elhatároztam már hogy egészségesebben kéne táplálkozni, mert amit étkezés címén műveltem az nem volt túl bizalomgerjesztő. Így változtatni kellett. De ezen a téren nem lehet radikális változásokat eszközölni, hisz évek, vagy akár évtizedek rossz beidegződéseit kell kijavítani. Így úgy döntöttem, hogy szépen lassan, több lépcsőben hajtom végre a feladatot. Az első lépés néhány hónapja volt. Ekkor az jelentette a változást, hogy bevezettem azt, hogy napi háromszor eszem (reggeli, ebéd, vacsora) és hogy legalább az egyik étkezés főtt étel, de legalább meleg étel legyen. Tudom ez egyáltalán nem hangzik nagy számnak, hisz minden magára adó anyuka erre neveli az ő kisgyermekét (mint ahogy velem is ezt tették), de idővel az ember ellustul, meg nem kapja a megfelelő ösztönzést, így teljesen rendszertelen és egészségtelen lesz a táplálkozás. Tehát mostanra sikerült nagyjából elérnem, hogy meglegyen a napi háromszori fő étkezés és hogy az egyik főtt/meleg étel legyen legalább. Persze ettől függetlenül még mindig vannak a folyamatos nassolások, meg egyéb nem rendszerbe foglalható étkezések, de legalább az új rendszer alapja nagyjából már áll. Hisz semmilyen reformot nem lehet végrehajtani egy stabil alap nélkül. Ez után következik a második lépés, amit most így karácsony tájékán kezdtem el alkalmazni, nevezetesen hogy kevesebb cukrot (cukor tartalmú ételt/italt) fogyasztok, és hogy több zöldséget/gyümölcsöt eszem mint eddig. Ez persze még mindig messze van az egészséges táplálkozástól, de eddig az ételeim jelentős része rengetek cukrot tartalmazott, s gyakorlatilag alig ettem zöldséget, gyümölcsöt. S volt is néha amikor fizikailag éreztem, hogy az étkezésem miatt nem vagyok teljesen a toppon. Akár egy versenyen, akár csak úgy a normál életben. Tehát a következő néhány hónap feladata (amellett, hogy továbbra is igyekszem magam tartani a napi három étkezéshez és a legalább egy főtt ételhez) az lesz, hogy jelentősen megnöveljem a zöldség/gyümölcs bevitelt, és hogy jelentősen csökkentsem a cukor bevitelt. Kezdve azzal, hogy nem két cukorral iszom a teát, hanem cukor nélkül, vagy max egy cukorral, hogy figyelem az ételek csomagolásán, hogy mennyi cukrot tartalmaznak, és a kevesebbet tartalmazót veszem meg, hogy nem iszok cukros löttyöket (mondjuk erről már amúgy is leszokóban voltam), stb. Persze kicsit drágább az, hogy friss zöldséget és gyümölcsöt egyen az ember, de azt hiszem megéri ez az áldozat. S ha a következő néhány hónap is sikeresen lezárul, akkor lehet tovább lépni a harmadik szintre, ami már a tényleges egészséges táplálkozás, tehát hogy a szükséges tápanyagok a megfelelő arányban jussanak be a szervezetbe, illetve hogy megfelelő legyen a vitamin és ásványi anyag utánpótlás is. S így egy jó másfél-két éves ciklus alatt remélhetőleg át tudom programozni az étkezésem, hogy ne csak a sport szempontjából legyen eredményesebb, de a mindennapi életben is egészségesebb legyen. Hisz nem lesz fiatalabb az ember, s ahogy múlik az idő, úgy egyre fontosabb az egészség megőrzése.

Merry Christmas! / Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

2011-12-23T22:26:00.000+01:00

I wish a Merry Christmas to all of you!

Let me give you this picture as my present. I hope it will help you to get to the festive mood.

Békés boldog Karácsonyi ünnepet kívánok mindenkinek!

Ajándékul ezt a képet küldöm, mely remélhetőleg segít, hogy az ünnep hangulata magával ragadjon!

A leggyengébb láncszem

2011-12-21T21:25:00.001+01:00

A berlini hétvége ismét igen tanulságos volt, de az az érdekes, hogy a legtöbbet nem a verseny alatt tanultam, hanem a versenyt körülölelő "nyaralás" élményei közepette. Ez több dologra is rávilágított. Mint például, hogy attól még hogy keményen készül az ember egy-egy versenyre, attól még nemcsak hogy lehet, de kell is élvezni az életet, hisz csak a teljes egész lehet eredményre vezető. Eredetileg nem erről akartam írni, hanem valami másról, de a hétvége folyamán folyamatosan kialakult ez a kép, s így áttértem erre a témára. Az egész akkor kezdődött azt hiszem mikor olimpikon barátommal beszélgettünk. Jó volt valaki olyannal beszélgetni aki teljes egészében tudja és ismeri ezt az életstílust, aki tudja hogy mikor mi jár az ember fejében felkészülés vagy versenyzés során, s akivel ezt rendesen meg is lehet beszélni. Már itt kezdett érlelődni a gondolat, de itt még csak egy laza gondolatsor volt, aminek még én se nagyon láttam a végét, csak egy-egy egymástól független elgondolás, tézis kezdett összekapaszkodni. Aztán ahogy haladott előre a kialakulása a dolognak, úgy csatlakoztak hozzá a közel vagy régmúltból emlékek. Például az autóvezető oktatóm egy-két mondata is hatással volt. Az elgondolás végleges formát a vasárnap esti koncert során nyert. Tudom, tudom... milyen az, hogy egy koncert során íjászattal kapcsolatos gondolataim vannak, hogy hogyan tudnák előre haladni, s hogy mi a következő lépés. De mentségemre legyen mondva, hogy ez egyfajta zenei tehetségkutató sorozat díjkiosztó félesége volt, ahol egy-két szám élőzene után néhány perc beszélgetés következett az előadóval. Természetesen németül, így ezen beiktatott szünetekben tudtam teljesen összerakni az elméletet. Ami persze semmi eget rengetően új, hisz ezt a mondatot így ilyen formában már jómagam is láttam. Nevezetesen, hogy a legerősebb gépezet is csak olyan erős mint amilyen annak a leggyengébb láncszeme. S ez volt az a gondolatfonal amit egy kicsit átalakítottam. Az oktatóm mondta egyszer, hogy nem kell félni a vizsgától, ott nem kell semmi extrát csinálni, nem kell semmi pluszt nyújtani, csak azt kell rendesen végigcsinálni amit az órákon az ember már ezerszer begyakorolt és amit már rutinból meg tud csinálni(autóvezetésről beszélünk). S tényleg, előtte mindig úgy tekintettem a vizsgára, hogy ott valami nagyot kell majd alakítani. S valahogy az íjászversenyekhez is így álltam hozzá. Hogy na majd a versenyen!! Pedig ugye ha az edzés nyugodt környezetében nem meg valami akkor miért menne a stresszes verseny alatt. Ettől függetlenül előfordulhat, mint ahogy elő is fordult, hogy a versenyen jobb eredmény értem el mint korábban. De ezen alkalmak mindegyike olyan volt, hogy nem valami extrát teljesítettem, csupán az adott feladatot a legnagyobb százalékban tudtam végrehajtani. Mivel a verseny hangulat miatt jobban odakoncentráltam arra amit csináltam. Ugye a teljesítményünket is igyekszünk úgy formálni alakítani, időzíteni, hogy az a verseny során legyen a legoptimálisabb. Ami rengeteg időt és energiát igényel. Pedig nem ez lenne a cél. Nem az a cél, hogy egy-egy versenyen egy kimagaslót érjen el az ember. Ennek nagyjából annyi értelme van mint egy nyelvvizsgára megtanulni a nyelvet (csak hogy meglegyen a nyelvvizsga), de két hét múlva már arra sem emlékezni, hogy hogy van az adott nyelven a köszönés. Persze tisztában vagyok vele hogy a fenti kijelentésemmel néhány embernél kivertem a biztosítékot. De olimpikon barátom mondott valamit, amin igen jelentősen elgondolkoztam, s azt hiszem ez a mondat indította el az egész lavinát. Ő az asztalitenisz, avagy pingpong játékban jeleskedik, s mint azt szerintem mindenki tudja, arrafelé a kínaiak azok akiket nem lehet megverni. S miért? Ugyanazért amiért mifelénk a koreaiakkal gyűlik meg a bajunk. Nevezetesen kisgyerekkoruk óta keményen edzenek, mondhatni katonai kiképzési módszerekkel. Melynek ugye az az egyik lényege, hogy annyira bele vernek az emberbe valamit (katonaság, pingpong, íjászat), hogy azt az adott feladatot álmából felverve is azonnal és hibátlanul végre tudja hajtani az ember. Tehát a cél az ez lenne, hogy nem a legjobb eredményt akarja az ember folyamatosan felfelé tologatni, hanem épp ellenkezőleg. Azt a szintet kell szép lassan egyre magasabbra küzdeni amelyik az "álmodból felvernek is" vonalat jelenti. És ez az ami sok embernél nincs meg. Még nemzetközi szinten sem. Hanem erősen hullámzó a teljesítmény. Van egy-egy erősen kiugró eredmény, aztán néhány nagyon rossz, majd egy-két jobb, majd rosszabb. De ritka az akinél a legrosszabb teljesítmény folyamatosan és megbízhatóan javul, tehát az a szint amit "mindíg, minden körülmény között" meg tud lőni, az egyre magasabbra kúszik. S ez az a szintmérő, amire koncentrálnia kellene az embernek. Hogy ezt a szintet emelje felfelé szépen lassan. S ennek kéne a mérvadónak lenni. Nem pedig annak, hogy most egy adott versenyen mennyire ért el esetleg kiemelkedő eredményt valaki vagy sem. A közgazdászok nagyon szépen leírták már ezen folyamatokat és elméleteket, és mégszebb grafikonokkal ábrázolták is, de valahogy a sportban mégsem ez az elterjedt nézet. S az a szép a dologban, hogy ha az ember arra koncentrál, hogy ezt a "fél kézzel, fél szemmel is bármikor" szintet egyre magasabbra tornássza, és hogy ha már feltornászta egy adott szintre, akkor már ne essen vissza az alá a szint alá, akkor pusztán a statisztika és a véletlenszerűség szabályait figyelembevéve, néha lesz egy-egy kiemelkedően magas eredmény is. De ez továbbra sem számít - legalábbis annak aki hosszabb időt szándékozik eltölteni a pályán - hisz tartós sikereket csak akkor lehet elérni ha az elérhető legrosszabb eredményünket tornásszuk egyre magasabbra, és nem arra koncentrálunk, hogy vajon sikerül-e új csúcsot lőni, avagy sem. Ez egy elég jelentős váltás nekem is nézőpontügyileg, s lehet hogy kissé radikális az elgondolás, de amikor a kép összeállt, akkor azt nem értettem, hogy ez eddig miért nem volt ilyen tiszta és világos. Megjegyzéseket kommentbe, kérdéseket üzenetbe, virágokat öltözőbe..

Amikor semmi sem akar osszejonni

2011-12-17T14:19:00.001+01:00

Lelkes és rendszeres olvasóim talán még emlékeznek arra a bizonyos versenyre amikor fordítva osszerakott íjjal sikerült vegigloni a versenyt. Nos az a mult evi Berlin Open volt. Nos az idei se indult sokkal jobban. Eloszor is kezdodott a repteren valo ejszakazassal, ami termeszetesen nem jelent sok alvast. Aztan becsekkolas utan a benti varoban nem mukodott a kijelzo rendszer, igy senki sem tudta hogy melyik kapuhoz kell menni. A tomeg pedig egyre csak gyult. Vegul egy csajszi elkezdte sorolni a hangosba, hogy melyik gep honnan indul. Igy az egesz tomeg egyszerre indult el. Vidam volt. Majd Berlinben kiderult, hogy a telefonom valamiert nem tud csatlakozni egyik helyi halozathoz sem. Igy persze nem tudtam felhivni a baratomat akivel megbeszeltuk hogy talalkozunk. Majd a telefonkartya amit vettem, nem mukodott. Szerencsere a turist infos csaj segitett megoldani a problemat, igy elindulhattam a varosba. Petsze szakado esoben, mert miert ne? Persze itt meg nem volt vege. Mivel az automata csak 50 eurost adott ki, igy eltartott egy darabig mig valahol tudtam vele fizetni, mivel sehol nem tudtak visszaadni belole. De vegul sikerult a feladat es meg a varosba is beertem. Igaz hogy ha autoval jottem volna egeszen otthontol, akkor hamarabb ideertem volna. Aztan a mai ejszaka se tudtam nagyon sokat aludni, s meg hajnalban is kellett kelni. Aztan mikor ossze akartam rakni az ijat, kiderult, hogy valahol elkeveredett egy kis alkatresz amivel a hosszu stabilizatort lehet az ijhoz rogziteni. Mire megoldottam a problemat, mar el is kezdodott a verseny. Valahogy volt egy olyan erzesem, hogy az egiek nagyon nem akarjak hogy jol sikeruljon ez a verseny. Azonban ezek ellenere nagyon jol sikerult a mostani celomat vegrehajtani. Nevezetesen a mentalis trening nem volt teljesen elvesztegetett ido. Nagyon jol tudtam alkalmazni amit fyakoroltam az elmult egy-ket hetben. Semmi stressz, semmi izgulas, nulla felelem, semmi szamolgatas, hasonlitgatas, az elozo loveseken valo bosszankodas. Tehat mentalisan teljesen jol sikerult a felkeszules. Azonban a fizikai faradtsag, kialvatlansag es kimerultseg meglatszott a teljesitmenyemen. A verseny elso szakaszaban olyan durva volt a helyzet, hogy a lovonalon allva ereztem, hogy a kimerultsegtol ranganak az izmaim. Nem volt egyszeru... Termeszetesen ossze vissza lottem a sargaban. Valahogy nem nagyon sikerult megtalalni a tizest. Igy eleg pocsek lett az eredmeny. Az540-hez is hianyzott 1 pont a vegen. Persze egy honapja meg azt mondtam volna hogy ez egy jo eredmeny, meg uj egyeni csucs, de most mar eleg rossz eredmenynek szamit. Persze ha figyelembe veszem a korulmenyeket, akkor akar azt is lehet mondani hogy jo eredmeny. De ez igy sajnos most keves volt a 32be jutashoz. Ugyhogy marad holnap a 2nd chance verseny. Addig pedig karacsonyi vasar kortura. Legalabb a nyaralas resze legyen jo az utnak.

Tovább haladva dél felé

2011-12-14T23:26:00.001+01:00

Mint ahogy a vándormadarak, úgy én is haladok dél felé ezen a télen. Kezdtem Skóciában, majd következett ugye Anglia, s most Németország a Téli-Déli turné következő állomása. Ahogy haladok dél felé, egyre komolyabbak, és népesebbek lesznek a versenyek. Most Berlinben már nagyjából 500 íjász lesz több mint harminc országból. Egy igazi íjász fieszta. Már a múlt évben is ez volt az egyik kedvenc versenyem, s szerintem ez idén se lesz másként. Ez egy kiváló évzáró verseny. Nem évad, hisz az folytatódik januárban, de a 2011-es évben ez lesz az utolsó versenyem. S cseppet sem titkoltan ez a berlini verseny egyben az év végi karácsonyi "nyaralásom" is. Berlin amúgy is egy jó város, de így karácsonykor nagyon jó hangulata van. S idén nem csak az íjász ismerőseimmel, barátaimmal fogok újra találkozni Berlinben, de néhány régi ismerősömmel is akik kiköltöztek Berlinbe. Egyikőjük egy olimpikon. Természetesen nem íjász. De persze a karácsonyi kikapcsolódás és nyaralás közben azért az íjászatra is oda fogok koncentrálni. Részletek remélhetőleg hamarosan itt.

A mentális játszma

2011-12-12T19:02:00.002+01:00

Végiggondolva és kielemezve a legutóbbi versenyeimet, arra a következtetésre jutottam, hogy teljesítményemben jelenleg a leggyengébb láncszem a mentális játszma. Azaz hogy megy a fejemben a verseny alatt. Ebbe nyújt egy kis betekintést a Wimbledon című film. De visszatérve az íjászatra, hiába tud az ember jókat lőni, ha a fejben lezajló események, gondolatok miatt nem tudja kihozni ezt magából. Persze a mentális játszma sosem volt az erősségem, de eddig úgy voltam vele, hogy a mozgástechnikában sokkal nagyobb lyukak voltak mint hogy érdemes lett volna ezzel alaposabban foglalkozni. Azonban most úgy érzem, hogy a továbblépéshez, továbbhaladáshoz kicsit hangsúlyosabban kell edzenem magam ezen a téren. Ami nem könnyű. Mondhatni a legnehezebb része az egész íjászatnak. Természetesen nem azt mondom, hogy tökéletes a lövéstechnikám, hisz még sokat lehet azon is javítani, de most már elérkeztem oda, hogy ha odafigyelek, és minden jól megy, akkor egy-egy sorozatot tökéletesen végre tudok hajtani. Csupán a mentális játszma akadályoz meg abban, hogy ezt minden alkalommal megtegyem. Ezért úgy döntöttem, hogy a Face2Face és a Berlin Open közötti időpontban igen intenzíven igyekszem gyakorolni az íjászat eme nem túl könnyű részét. Persze ez egy hatalmas témakör, melyet már eddig is igyekeztem fejleszteni, de most kicsit máshogy közelítem meg a dolgot. Az edzés, vagy inkább kondicionálás lényege az, hogy az aggyal el kell hitetni olyan dolgokat, amik nem feltétlenül valósak, illetve ha mégis azok, akkor nem érte még annyi impulzus az agyat, hogy az örökkévaló igazságként elkönyvelje. Nevezetesen, hogy képes vagyok mindig maximálisan végrehajtani a lövést. Ugye azt már tudom, hogy egy-egy sorozatot már képes vagyok tökéletesen végrehajtani. Tehát mindössze annyi a feladat, hogy el kell hitetni az aggyal, hogy mindig képes vagyok ezt végrehajtani, mindenféle aggódás és félelem nélkül. S ezen mondat minden része igen fontos. Hisz az aggódás és félelem két olyan dolog ami pillanatok alatt szétdobja az ember technikáját. Fontos hogy verseny alatt semmi miatt nem aggódhat az ember, s semmitől sem félhet. Így ha aggódok hogy mit fogok lőni, vagy félek, hogy esetleg elrontom, akkor máris elrontottam a lövést, pedig még el se kezdtem azt. Így a legfontosabb feladat elhitetni az aggyal, hogy mindig képes vagyok tökéletesen végrehajtani a lövést. Persze ezt így direktbe nem lehet beprogramozni az agyunkba, mert az van annyira okos, hogy ha így direktbe kapja az infót akkor azt visszautasítja, mondván, hogy ne akarjam befolyásolni. Ugyanakkor pedig van egy olyan jó tulajdonsága is, hogy amit lát/hall/érzékel, azt elhiszi. Tehát ha mindig azt látja, hogy minden egyes lövésem tökéletesen a céltábla közepébe talál, akkor soha nem fog abban kételkedni, hogy ez lehetséges, hisz még nem látott rá példát, hogy máshogy történt volna. Tehát olyan impulzusokat kell kapnia az agynak, hogy elhiggye az üzenetet, nevezetesen, hogy mindig képes vagyok a tökéletes sorozat végrehajtására. Ami napi több órás "agyprogramozást" igényel, igen hosszú időszakon keresztül. Ugye minél több saját tapasztalattal rendelkezik az agy, annál valószínűbbnek tartja az adott állítás helyességét. Így ha még nincs meg a megfelelő számú tapasztalat, akkor generálni kell. Elő kell venni olyan emlékeket, memóriafoszlányokat, melyek igazak, és lehetőleg a leginkább hasonlítanak az elérendő célra. Majd szépen módosítani kell őket, hogy a kívánt eredményt kapjuk. Így a tényleges emlékképbe az agy belemossa a fantáziát, s így az beépül a tapasztalatba. Persze hihetőnek is kell lennie az agy számára hogy befogadja az információt, így csak apránként lehet módosítani, vagy pedig olyan tapasztalatok kellenek amik a lehető legjobban hasonlítanak az elérendő célra. Ezért is hasznos, hogy az ember úgy is elmegy nemzetközi versenyekre, hogy tudja hogy nincs semmi esélye. Ugyanis az a tapasztalat amit ott szerez, a légkör, a versenyzők, a verseny színvonala, a hangok, a színek, a fények, illatok, stb. illetve ezeknek az emlékképei mind mind segítenek ebben a memóriaépítkezésben. Arról nem is beszélve, hogy a környezet mindig nagy hatással van az emberre, s az agy, azaz az ember mindig igyekszik hasonulni a környezetéhez, hogy könnyebb legyen az élete (beilleszkedés). Tehát amilyen emberekkel veszed magad körül, te is abba az irányba fogsz változni. Ha a versenyeken csupa nemzetközi nagymenő versenyzővel lősz együtt, és csak azt tapasztalod, hogy maximum közelében lőnek, akkor az agyad nemcsak hogy elhiszi hogy ez a teljesítmény megvalósítható, hanem ezt fogja a normálisnak tartani, és ehhez igyekszik módosítani a saját teljesítményed. S ha már elhitte hogy ez megvalósítható, és látta hogy te is megcsináltad, akkor onnan már csak egy fél lépés hogy elég magabiztos legyen ahhoz, hogy ténylegesen meg is tudja valósítani. Márpedig a magabiztosság, a hit abban, hogy amit csinálsz tökéletesen és mindig végre tudod hajtani, kulcsfontosságú az íjászatban. Hisz egy erőteljesen mentális sportról beszélünk. Elég egy kis bizonytalanság, egy kis kétely, s máris bekövetkezik egy kis hiba, mely további bizonytalanságot, kételyt szül, s máris elindultunk lefelé a spirálban. S elég nehéz innen megállni és visszafordítani a spirált. Ezért fontos, hogy elhidd, hogy te vagy a legjobb, és hogy mindig tökéletesen végre tudod hajtani a feladatod (a lövést). Persze ennek egy fontos része, hogy ne az eredményre (hány pontos lett a lövés) koncentráljon az ember, hanem a végrehajtásra. S itt ismét kell egy adag hit és bizalom, hogy ha mindent jól csinál az ember, akkor az eredmény is jó lesz. Mindig. Így az eredményre nem kell és nem is szabad odafigyelni. Ez megint egy jó adag agytréninget igényel, és egy egészen más hozzáállást. Nem tudom mennyire volt érthető eme agymenés, de ami a lényeg, hogy most a két verseny között elsődlegesen a mentális játszma fejlesztésén dolgozom, ami napi több órás tréningezést jelent. Még szerencse, hogy ezt lehet úgy is csinálni, hogy közben valami mást csinál az ember. Mondjuk séta, futás, kerékpározás, edzés stb közben. Azt mindenképpen tudom, hogy a hatása meglesz a dolognak, és hogy sokat lehet így fejlődni, a kérdés csupán az, hogy mennyi idő alatt. Ha valami nem volt egészen tiszta a fenti eszmefuttatásban, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy a hiba az ön készülékében van.

Much Wenlock és az Angol bajnokság

2011-12-04T23:03:00.001+01:00

Mivel a tegnapra tervezett városnézésem elmaradt, köszönhetően annak, hogy meglepetésszerűen továbbjutottam a Face2Face-en, ezért a mai napot egy korai városlátogatással kezdtem. Nevezetesen Much Wenlock városkát (mely inkább egy falu) látogattuk meg. No ki az akinek a név ismerősen cseng? Igen, süti a kedves győztesnek, itt az oldalsávban látható kis figura neve is Wenlock. S nem véletlenül, hisz nevét az után a hely után kapta, ahol útjára indult a modern kori Olimpiai mozgalom. Ebben a kis faluban egy gazdag üzletembernek köszönhetően rendezték meg az első újkori Olimpiákat, melyek egyikét meglátogatta C. Báró, aki aztán elindította az Athéni újkori első nemzetközi Olimpiát. A város nem nagy, de annál hangulatosabb, a helyiek nagyon kedvesek és vendégszeretőek, gyakorlatilag mindenki akivel összefutottunk rövid sétánk során, beszédbe elegyedett velünk. A kis olimpiai visszatekintés után ideje volt visszaindulni a versenyre. Ezúttal a mai program az Angol terem országos bajnokság volt. Mint említettem korábban, ahhoz, hogy indulhassak, csatlakoznom kellett egy helyi klubhoz. Hisz csak az angol íjász szövetség tagja indulhat a versenyen (amennyiben azt szeretné hogy az eredménye is el legyen ismerve). Ma elég hullámzóan ment a lövés. Volt több tökéletes 30-as sorozatom is, volt xxx-es (a nem íjászok kedvéért, semmi köze a felnőtt szórakoztató iparhoz, csupán az X a legeslegbelső kör, mondhatni az a bullseye) is néhány, de ugyanakkor néhány 888 is. Főleg a távok közepe felé esett vissza a teljesítmény, de utána a végére megint fellendült. Így a versenyt egy tökéletes xxx sorral sikerült befejezni. Ami elég jólesett. Alapvetően sikerült ma is teljesítenem a hétvégére kitűzött feladatot, kivéve amikor visszaesett a teljesítmény. A végére rájöttem arra is, hogy ennek mi volt az oka. Nevezetesen az, hogy a fáradással a bal váll felkúszik, s így a lövés szétesik. Ma egy ponttal lőttem mindezek ellenére kevesebbet, mint a két napja felállított új csúcsom, így nem panaszkodhatom. Ráadásul egy hosszú nap végén, és egy szétlövéssel végződő párbaj után végül 17. helyen végeztem az Országos bajnokságon. Ami nem hangzik olyan jó helyezésnek az otthoni versenyhez szokott fülnek. De ha hozzáteszem hogy az itteni országos bajnokságon több mint 400 felnőtt induló, és legalább ennyi gyerek és ifjúsági induló volt, akkor már látszik, hogy kicsit jobb az eredmény. A saját kategóriámban több mint 120-an kezdtük a küzdelmeket, s így már egy elég jó helyezés a 17. hely. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy itt kicsit erősebb a mezőny mint odahaza. Egy apró kis bónusz még, hogy a "megyémben" (az a megye, ahol az a klub van, ahová regisztráltam, hogy lőhessek a versenyen) én voltam a legeredményesebb íjász. S a megyei csapattal épphogy csak lecsúsztunk a dobogóról (ami persze nem rajtam múlt, hisz a csapatból én lőttem a legjobban). Tehát összességében nagyon eredményes volt ez a kis angliai versenyhétvége. Persze ezzel még nincs vége a hétvégének és a kis utazásomnak, hisz holnap még vár rám a London 2012-es interjú.

Face2Face - day 2

2011-12-03T18:54:00.001+01:00

Második felvonás. Face2Face,UK. Kipihenten, frissen érkeztem a versenyre, és agyhalott hullaként tavoztam. Pedig sokkal kevesebbet kellett ma lőni mint tegnap, de szellemileg sokkal kimerítőbb volt, ami a nap végére átváltozott fizikai fáradtsággá. A mai párbajok sokkal jobban kimerítettek szellemileg, talán mert sokkal jobban izgultam, és mert éreztem, hogy nagyobb a tét. Tegnap még az esélytelenek nyugalmával lőttem, de aztán kiderült, hogy van egy kis esélyem, így már volt min izgulni. Az első néhány meccs alatt fizikailag remegtem, de mivel ennek ellenére sikerült őket megnyerni, kicsit nyugodtabban folytattam, de messze nem voltam nyugodt. Minden egyes lövés folyamatos mentális csatatér volt. S bár minden tekintetben úgy éreztem hogy sokkal rosszabbul lövök mint tegnap, az eredmény nem ezt igazolta. A meccsek nagy részét megnyertem, az összpontszámom csak néhány ponttal maradt el a tegnapitól. Ami figyelembe véve a körülményeket, elég jó eredmény. Azonban a 12-be jutáshoz pont az a néhány pont hiányzott. Így végül 13-ik helyen végeztem. Ami kicsit bosszantó, de ha két nappal ezelőtt valaki azt mondja, hogy 13-iknak végzek, nem biztos hogy elhiszem. Arról nem is beszélve, hogy amennyire én tudom, magyar íjász Face2Face bajnokságon még nem végzett ilyen jó helyen. Az elmúlt években legalábbis biztos nem. Úgyhogy nincs miért sajnálkoznom igazán. Arról nem is beszélve, hogy ebben a két napban több tapasztalatot szereztem a fej-fej elleni meccsek tekintetében, s az ezek során megvívandó mentális játszmák tekintetében, mint az eddigi íjász pályafutásom során összesen. Petsze a hétvége még közel sem ért véget, hisz holnap jön a Brit bajnokság. Ami megintcsak nem egy kis verseny.

Face2Face - elso nap... Victory

2011-12-02T22:27:00.001+01:00

Lezajlot a Face2Face verseny elso napja. Eleg hosszu es faraszto nap volt, de minden tekintetben nagyon jo viszont. Egyreszt nagyszeru volt, hogy szamos ismeros arccal talalkoztam, akikkel egyutt versenyeztunk korabban mar Europa valamely reszen. Igy a legkor eleg barati volt. Most ertem haza a szallasomra itt, de meg mindig kicsit a nap hatasa alatt vagyok. Najo... kicsit nagyon. Ugyhogy elore is elnezest ha kicsit osszevissza kalandozok az iromanyban. Ugyan a szervezes lehetett volna egy kicsit grandiozusabb, de ettol most eltekintek, mert jo volt a hangulat, jol ereztem magam, es meg raadasul jol is lottem. A versenyre az volt a fo celkituzesem, hogy az amit gyakoroltam az elmult egy-ket hetben, azt sikeresen veghez tudjam vinni eme nemzetkozi verseny stresszesebb kornyezeteben. S ez sikerult is. A gyakorlasok es belovesek soran nagyon szepen sikerult veghezvinni a feladatot, s ez meg is latszott az eredmenyen, hisz sorra lottem a 30-as, 29-es, 28-as sorozatokat. Aztan elkezdodott a verseny, s szokasomhoz hiven az elso loves... egy erinto 6-os.. ami azt jelenti, hogy majdnem 0 pont, mivel szukitett lolapra lottunk (termeszetesen, hisz nemzetkozi verseny), igy a 6-os utan a 0 kovetkezik (ezt azoknak a kedveert akik nem annyira jaratosak az ijaszatban). A feladat pedig amit veghez akartam vinni minden egyes lovesnel az a ij felemelese es kihuzasa korul osszpontosult. Talan emlitettem mar, hogy azt gyakorlom most, hogy amikor megfogom az ijat, es elkezdem emelni, akkor olyan erzesnek kell lennie mintha az ijon tamaszkodnek a foldon. Es ezt az erzest kell megtartani a loves egesz ideje alatt. Nos.. eddig ez fizikailag is ugy nezett ki, hogy mielott felemeltem az ijat, tenylegesen ratamaszkodtam, tehat kicsit elore voltam dolve. Azonban ma sikerult megtalalnom a kovetkezo lepest, nevezetesen, hogy hogyan lehet ugy ratamaszkodni az ijra, hogy nem tamaszkodik ra az ember.. Azaz hogyan lehet mestersegesen eloidezni ezt az erzest. Tehat nemcsak hogy sikerult megcsinalnom a kituzott feladatomat, de meg egy lepessel haladtam is elore. Tehat visszaterve a meccsekre. Ugye ez a verseny arrol szol, hogy parbajokat jatszunk egymas ellen, es aki a legtobb csatat megnyeri a sajat csoportjaban az jut tovabb. Ahogy mar mondtam az elso lovesem nem lett a legjobb, s ez az elso merkozes alatt meg is maradt, bar hatarozottan fejlodott, es mar csak 7-es, 8-as volt a rossz loves. De meg mindig eleg szarul ment hogy finoman fogalmazzak. Kicsit meglokott az adrenalin ahogy elkezdodott a verseny, s ezt elegge ereztem fizikailag is. Nem annyira az hogy nemzetkozi verseny, mert abban mar van eleg tapasztalatom, hanem inkabb az, hogy parbaj. Ebben viszont nem nagyon volt eddig tapasztalatom, illetve nem sok, mert szinte mindig kihullottam az elso kanyarban. S ide is ugy jottem, hogy tudtam, hogy nem fogok tovabbjutni, hisz alapvetoen eleg eros volt a mezony. S csak a sajat kis celomat akartam teljesiteni, s ugy voltam vele, hogy ha az sikerul akkor az mar egy jo nap lesz. S ez sikerult is. S raadasul az elso utan sorra nyertem a merkozeseket, sorra lottem az uj egyeni csucsokat, s azt vettem eszre a nap vegen, hogy bejutottam a legjobb 24 koze, igy holnap reggel ismet menni kell loni. Pedig mar nagyon szepen elterveztem, hogy holnap milyen nevezetessegeket fogok megnezni itt a kornyeken. De igy most a varosnezo kirandulast el kell halasztanom, hisz holnap ujra verseny. Termeszetesen holnapra mar abszolut semmi elvaras, hisz mar az is nagyon szuper eredmeny hogy egy ilyen kaliberu nemzetkozi versenyen a legjobb 24 koze jutottam. Szoval most eleg hepi vagyok. S kivancsian varom mit hoz a holnap. Ugyhogy most irany koran aludni, es holnap ujjult erovel kuzdeni.

Pozitív energia

2011-11-29T17:45:00.001+01:00

Az előző bejegyzésem kisebb fajta népfelkelést indított el. Sorra kaptam az üzeneteket minden fórumon amin el tudtatok érni, hogy milyen hozzáállás ez, meg hogy mi ez a negatív spirál, meg ilyenek. Először is köszi mindenkinek hogy ennyire figyelemmel kíséritek az edzésemet, és a szíveteken viselitek, hogy jó irányba haladjak. Szóval köszi mindenkinek a pozitív energiákat. De azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy semmi negatív energia nem volt abban amit írtam. Meg semmi negatív spirál. Pusztán bebiztosítom magam arra a nem túl valószínű 95%-os esélyre hogy esetleg nem jutok ki. Hisz az a néhány százalék esély az bőven sok és elég hogy megszerezzem a kvalifikációt. De ugye bármi megtörténhet, és bárminek az ellenkezője is, így biztos ami biztos. Ahogy a nagy könyvben megvan írva, egy jó hadvezér minden lehetőségre felkészül. Szóval semmi negatív spirálról nincs szó. Továbbra is felfelé mutató íven haladok előre az eredményességet tekintve, úgyhogy nincs ok az aggodalomra. Mégegyszer köszi mindenkinek az aggódást, törődést. S irány a Face2Face és London! Egy jó hosszúú hétvége...

A "Bé" terv

2011-11-28T18:58:00.001+01:00

Elindult a "Bé" terv. Azaz már félúton van, de a lényeg hogy elkezdődött. S hogy minek a B terve? Ugye a cél az az, hogy kijussak az Olimpiára jövőre Londonba. Az alapfelállás, azaz az A terv az az, hogy megszerzem a kvalifikációt és kijutok mint versenyző. Ezért küzdök, még ha kicsi is az esély a sikerre (s sokak szerint nem is lehet megcsinálni - de az ilyen negatív megjegyzésekre nem vagyok hajlandó odafigyelni). Hisz már csak két lehetőség van kijutni. A jövő évi Európa bajnokság májusban, és egy válogató verseny az Olimpia előtt néhány héttel az USA-ban. Mindkettő versenyen az első néhány helyen kell ahhoz végezni, hogy az ember megszerezze a kvalifikációt. Ami nem egyszerű. Annyi a "könnyítés" a dologban, hogy azon országok akik már megszerezték a kvalifikációt, nyugodtan végezhetnek az ember előtt, mivel ők automatikusan kipotyognak a listáról. De persze még így se egyszerű. S ráadásul hogy ezekre a versenyekre kijusson az ember, az előtte lévő hónapokban kiemelkedően kell lőni, hogy kiengedje a szövetség az embert. De én továbbra se tartom lehetetlennek a dolgot. Hisz olyan nincs. Meg aztán majd akkor lesz lehetetlen ha már lezajlottak ezek a versenyek. No de ettől függetlenül az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. S mivel megígértem hogy kint leszek a londoni Olimpián, ezért elindítottam a B tervet. Hogyha valamiért nem jönne össze hogy versenyzőként kijussak, akkor valami más minősítésben kint lehessek. A B terv lényege pedig hogy jelentkeztem önkéntes munkaerőnek az Olimpiára. Az első fordulón, ami egy telefonos interjú volt, sikeresen túljutottam, s most jön majd a második kör, a személyes interjú. Ami szerencsére teljesen tökéletesen lett időzítve, ugyanis jövő hétfőn lesz, közvetlenül a most hétvégi Face2Face verseny és az azt követő Angol bajnokság után. Így nem kell kétszer Londonba utaznom. Ugye alapból a Face2Face verseny miatt megyek, de mivel közvetlenül utána rendezik az Angol terem OB-t, úgy döntöttem azon is indulok ha már ott vagyok. Persze hogy ezt megtehessem, kellett szereznem egy angol klubnál tagságot, ami nem volt egyszerű feladat, de sikerült megoldani. Így az egyik versenyen magyar, a másikon angol zászló alatt indulok. :) :) S utána pedig az interjú. Persze időközben a C terv is útjára indult, és az már be is futott. Nevezetesen hogy mint néző kint legyek. Ugyanis megvannak a jegyeim a megnyitó ünnepségre és az íjászat döntőjére. Természetesen amennyiben kijutok versenyzőként vagy önkéntesként, örömmel továbbadom a néző jegyeimet valakinek. Van még egy tartalék B terv is, de azt majd csak akkor ha az alap B terv besülne. Ahogy mondani szokás, mindent a szent cél érdekében.

Őszi téli edzésprogram

2011-11-25T19:37:00.001+01:00

Így ősszel-télen mikor elkezdődik a teremszezon, az edzés jellege és mennyisége is jelentősen változik a szabadtéri szezonhoz képest. Egyrészt ugye elvileg a lövőedzések terembe kerülnek. Azért mondom hogy elvileg, mert mint ahogy az elmúlt évben, úgy idén is a szabadban fogom tartani a téli terem edzések nagy részét. De persze ez nem jelenti azt hogy nem változik az edzések jellege. Hisz elsősorban rövidtávokat lövök, s a hangsúly a technika fejlesztésén, csiszolásán, gyakorlásán van. Igaz, hogy egész évben ezt csinálja az ember, de ha lehet ilyenkor még hangsúlyozottabban. Hisz közelre magabiztosabban lő az ember, így jobban oda tud koncentrálni a lövéstechnikára. De a legnagyobb változás nem ebben következik be így az őszi-téli szezonban, hanem hogy a hangsúly eltolódik az erősítő és állóképességi edzések irányába. Mint ahogy nekem is most ezen van a hangsúly leginkább. Minden nap legalább 1 órát kerékpározok reggel és este, valamint erősítő és állóképességi edzéseket tartok. Az állóképességbe ugyan részben beletartozik a kerékpározás, de leginkább gyaloglásból áll. Persze nem sima sétából. Mivel gyalogolni akár napokig is képes vagyok folyamatosan anélkül hogy elfáradnék különösebben, így ez nem lenne elég hatékony állóképességi edzés. Ezért úgymond menetfelszerelésben edzek. Azaz jelentős súlyokkal megpakolva, intenzív menettempóban gyalogolok, ami máris sokkal megerőltetőbb és hatékonyabb az állóképesség fejlesztése szempontjából. Ezen kívül az erősítő edzések a kis és közepes súlyokkal való különböző mozdulatok nagy számban való ismétlését jelenti. Ami akár több százszoros ismétlés is lehet egy-egy nap. Persze a lövőedzések is megmaradtak, de jelentősen csökkentek. Egy-egy edzés most már csak másfél órás, és nem mindig tudom mindennap végezni, van hogy csak minden másnap tudok kint edzeni az időjárás miatt. A hideg nem annyira okoz problémát, mint az eső, vagy az erős szél. Bár felkészültem, mert beszereztem néhány meleg termozoknit, meg egy termoszt hogy a teát melegen tudjam tartani (nos igen, fejlődöm, hol vannak már azok az idők mikor a "gépolajam"-at befőttesüvegben vittem magammal a pályára). De az erős széllel és az esővel nagyon nem tudok mit kezdeni. Bár ha csak kicsit esik az még nem gond mert van esővédő felszerelés a hátizsákban, de szakadó esőben azért nem fogok elindulni. Már csak azért sem, mert mint az gondolom sokaknak feltűnt, elköltöztünk, (lejárt az albérleti szerződés) s az új helyen nincs jó kis esőbeálló mint a MISZ pályán, és még csak nem is zárt a hely sajnos. Mondjuk örülhetek, hogy legalább a helyi sportpálya végiben van egy kis íjászpálya kialakítva amin tudok lőni. Tehát mindenképp jobb mint a semmi. S a korán sötétedés ellen is megvan már az ellenszerem. Vettem egy jó kis hordozható tölthető reflektort, mely 300 méterig elvilágít, úgyhogy akár teljes távot is tudok lőni ha már besötétedett. Mivel napközben nem mindig van idő és lehetőség lőni, no meg este általában nyugisabb a környék, és általában este szélcsendesebb is az idő. Arról nem is beszélve, hogy ahogy fogy a vizuális információ(fény), úgy tud az ember jobban arra koncentrálni amit csinál, jobban a belsőre, a mozdulatra, az érzésre koncentrálni.

Macsek új gazdit keres

2011-11-17T21:15:00.001+01:00

Ezúttal a segítségeteket szeretném kérni. Talán emlékeztek még Cicóra a macskámra, akit annak idején az összes kölkével együtt úgy vittem haza. Mivel elköltöztünk (ismét) ezért sajnos Cicó sem maradhat. Karácsonyig kapott haladékot, de utána nem maradhat tovább. S addig se a legideálisabb számára a hely, ezért szeretnék találni valakit aki jó gazdija lenne. Mivel annak idején én mentettem meg, nem szeretném ha most azért kéne elaltatni mert nem sikerült neki új helyet találni. Ezért aki tud segíteni, ismer valakit aki egy kedves aranyos szelíd hófehér lány macskát szeretne (megműtött, nem lesznek kiscicák)az kérem írjon üzenetet nekem facebook-on.. https://www.facebook.com/georgezsiga Mivel a telefonom most meg van halva. Előre is köszönöm a segítséget! Itt találtok néhány képet a macskákról : http://www.flickr.com/photos/georgezsiga/collections/72157620442009040/ bár többnyire a kölykök vannak rajta, van egy-két kép Cicóról is.

Cico gondolkodik

A leghosszabb versenynapom

2011-11-15T19:36:00.001+01:00

Ahogy ígértem, elindultam délnek, s következő versenyem Angliában volt most hétvégén. Kicsit hosszú volt az út oda, meg vissza, de megérte mert egy nagyon jó versenynapom volt. Azért nem mondom hogy versenyem, mert összesen három versenyen vettem részt egy nap. Egy háromszoros indoor 18m-es FITA versenysorozat volt. Reggel, napközben és délután egy-egy versennyel. Alapvetően ugye mindenki csak az egyiken indult, de én úgy voltam vele, hogy ha már ennyit utazok, akkor kihasználom a lehetőséget és mindhárom versenyen részt veszek. Így bőven 200 fölött volt a lövésszám, melyből 180 volt az "éles" azaz értékelt lövés. Ami azt hiszem az eddigi leghosszabb versenynapommá minősítette ezt a hétvégit. No és hogy hogy sikerült. Kezdjük az elején. Ugye néhány hete még Skóciában meglátogattam az íjam készítőjét. Sok mindent mondott, de az egyik leglényegesebb az volt, hogy ahhoz hogy az íjamból kihozzam az optimális teljesítményt, a felajzási távolságot (az íj és az ideg közötti távolság) jelentősen csökkentenem kell. Ő 21 cm-ben határozta meg ezt az értéket. S hiába mondtam neki, hogy úgy nagyon hangos volt az íj, ragaszkodott hozzá, hogy az a jó beállítás, és ha hangos akkor az valami más miatt van. S mivel mégiscsak ő készítette az íjat, úgy voltam vele, hogy hiszek neki. Így először is rendeltem egy hosszabb ideget. Mivel ami volt azt már nem tudtam jobban megnyújtani, hogy csökkenjen a felajzási távolság. Így most szép nemzeti színű íjam lett, mivel a középrész piros, a karok fehérek, és az ideg pedig zöld. Mely egy 72 colos íjhoz való, de így lett jó az én íjamhoz (spéci karok ugye). Úgy két héttel ezelőtt meg is jött az új ideg, és az elmúlt időszakot azzal töltöttem, hogy próbáltam behangolni az íjat. Az volt az alapfeltevés, hogy Sid-nek (a cég tulaj) igaza van, így addig próbálkoztam míg azt nem láttam HOPP.. (aki ezt nem értette az túl fiatal) :) Szóval majd két hetembe telt, míg az összes többi állítási lehetőséggel játszadozva eljutottam oda, hogy halk az íj, és jól be van hangolva, a megfelelő felajzással. Nem volt egyszerű, mert volt egy beállítás, amit fixnek gondoltam. Nevezetesen az hogy a tiller az a fenti karnál nagyobb kell hogy legyen mint az alsónál. Így ehhez nem is nagyon nyúltam, illetve csak minimális mértékben. Aztán úgy a második hét felénél elkezdtem gondolkozni azon amit Sid mondott (nevezetesen az íj fizikáján). Ugyanis elég sok mindent mondott erről a témáról, ami ugye eddig elég nagy fehér folt volt számomra. S rájöttem, hogy az alaptétel a hibás. Ugye miért is úgy van a tiller ahogy van? Azért, mert két ujjal a vessző alatt, egy ujjal a vessző felett húzzuk az ideget. Igen ám, de én csak két ujjal húzom az ideget a vessző alatt. Így a tillernek is máshogy kell lennie mint a "normális" íjászoknál. Így megpróbáltam az ellenkezőjét annak mint ami a konvencionális beállítás. S láss csodát.. egyből elnémult az íj, és szépen szállt a vessző. S innen már seperc alatt meglett a beállítás. Nos így vágtam neki a hétvégi versenynek. Illetve még úgy, hogy a verseny előtti 2.-3. napon kristályosodott ki az amit még a nyáron "loptam" el Simon Terry-től. Nevezetesen azt ahogy előkészíti az íjat a felemeléshez, illetve a felemelés. Ugye a szememmel tökéletesen tudtam, hogy mi az amit el akarok lopni, és hogy az hogy néz ki. De érzésben még nem sikerült ráakadnom. Vizuálisan, azaz a mozdulat formáját tekintve már nagyjából megvolt néhány hete, de az érzés még nem volt az igazi. Tudom, tudom.. honnan tudom hogy milyen az érzés amikor csak láttam a mozdulatot. Azt úgy tudja az ember egy idő után minden tevékenységnél, hogy ha valamit elég sokszor csinált már, hogy mi az ami jó és mi az ami nem. A fejemben megvolt a kép, csak fizikálisan még nem állt össze. Nos néhány nappal a verseny előtt ez a rész is meglett. Így kíváncsian vártam hogy mi lesz a versenyen. Értelemszerűen az egyetlen célom a versenyre az volt, hogy ezt az érzést/mozdulatot minden lövésnél reprodukálni tudjam. Csak mert rám lett szólva, hogy mindig írom hogy az adott célomat elértem-e a verseny alatt vagy sem, de azt nem hogy mi volt ez a cél. Nos ez. Az érzést/mozdulatot meg úgy tudnám a legjobban leírni, hogy miután megvan a markolat"fogás", rátámaszkodom az íjra, hogy érezzem ahogy az íj belenyomja a csontjaimat a vállamba, majd addig feszítem az ideget, amíg már a feszítés hatására nyomódnak a csontok a vállamba, és igyekszem fenntartani ezt az állapotot, úgy hogy a bal kezemben minden izom teljesen laza a lövés alatt. Az első verseny alatt eléggé küszködtem még ezzel, és csak a verseny harmadik harmada felé találtam rá az érzésre, de így is sikerült másodikként befutni a végén. A második verseny sokkal jobban sikerült, ott a közepén ugyan volt egy kis visszaesés amikor szétesett a mozdulat, ugyanis mindenféle izmokat feszítgettem és nem vettem észre, de ott a verseny jó kétharmadában megvolt a mozdulat/érzés. Sokkal jobb is lett az eredmény is. Itt is másodikként végeztem. A harmadik verseny közepétől már éreztem hogy mentálisan készülök ki, így romlott a forma és a teljesítmény is, így itt csak negyedik lettem. Nem hiába azért a 150. lövés után már kicsit zoknul az ember agya. Fizikailag teljesen rendben voltam (hála az utóbbi hónapok elég kemény edzéseinek - de erről majd később). Tehát összességében egy eredményes és nagyon jó versenyen vagyok túl, és mindenképpen megérte a hosszú út és a kimerítő nap. Következő verseny kicsit még délebbre a Face2Face bárbaj bajnoksága lesz.

Versenynaptáram 2012-re

2011-11-11T15:12:00.001+01:00

Elérkeztünk az évnek abba az időszakába amikor elkészítem a jövő évi versenynaptáramat. Ami nem kicsit időigényes feladat, de mindenképpen szükséges, hisz fontos hogy előre tervezzen az ember. Persze ez még nem a végleges verzió, és ez csak egy terv, de alapvetően nagyban meghatározza a következő évet. Vannak versenyek amik fixre bekerülnek, tehát mindenképpen részt fogok rajtuk venni, s vannak amiket csak beírok, hogy érdekelnek, és ahogy közeledik a verseny időpontja, úgy véglegesítem őket. Az egyik nagy változás az elmúlt 1-2 évhez képest (az eddigi versenykarrierem), hogy jövőre úgy tervezem, hogy havonta csak 2 hétvégén fogok versenyezni. Próbálom ezt betartani, de már most a tervezésnél vannak olyan hónapok ahol minden hétvégére beírtam egy-két-három versenyt. De idővel ki fognak szóródni a nem fontos, azaz a kevésbé fontos versenyek. Hisz a versenynaptáramba csak olyan verseny kerülhet be ami egyrészt minősítő, másrészt FITA csillagos, azaz nemzetközileg elismert verseny. Így ugye az alapvető forrás az elkészítésekor a versenynaptáramnak a nemzetközi FITA versenynaptár volt, valamint a hazai versenynaptár. Ami már megvan a jövő évre. Nem tudom, hogy a múltkori dühöngésemnek van-e köze ahhoz, hogy november elején már van versenynaptárunk a jövő évre, de mindenképpen egy örömteli meglepetés volt hogy megláttam a MISZ oldalán. Ha közvetlenül nem is volt közöm a dologhoz, azt tudom hogy az itt leírtak közvetlen, vagy közvetett formában eljutnak a MISZ vezetéséhez. A jövő évi terv tehát megvan, s bár kevesebb versenyt terveztem be mint ami az elmúlt két év átlaga volt, a jövő évi versenyek mindenképpen nagyobb/jelentősebb és érdekesebb versenyek lesznek. Már csak ha azt vesszük figyelembe, hogy a hazai versenyek zöme immár teljes vagy dupla FITA. Ami egy örömteli előrelépés (szerintem). Persze tudom hogy sokan lesznek akiknek ez nem fog tetszeni, de én pozitív változásként értékelem a dolgot.

A bal lábbal felkelés esete...

2011-11-07T17:35:00.001+01:00

Vannak napok, amikor nincs sok értelme kikelni az ágyból, mert semmi sem úgy alakul ahogy az ember szeretné. Az a baj, hogy ezeket előre nem lehet tudni. Pedig mennyivel jobb lenne ha előre tudnánk. Az ember csak feküdne az ágyban és élvezné a napot. Ahelyett hogy kikel és semmi sem úgy alakul ahogy eltervezte, vagy szeretné. Ma csak három találkozóm/megbeszélésem/időpontom volt. Mindegyik el lett halasztva vagy le lett mondva. Tehát egy teljesen feleslegesen eltöltött napom volt, amit semmire sem tudtam használni.. Még egy rendes edzés sem fért bele. Kicsit idegesítő, de azt hiszem vannak ilyen napok. Jobb amikor ki sem mozdul az ember, hanem csak otthon marad és valami olyant csinál ami nem igazán tud elromlani. S reménykedik hogy a bal lábbal kelés másnapra elmúlik. Hisz a remény hal meg utoljára...

Referencia pont, avagy minden viszonyítás kérdése

2011-11-01T13:23:00.001+01:00

Mi számít jónak? Mi az ami rossz? Mi a kevés? S mi a sok? A válasz az általában az hogy "az attól függ"... attól, hogy mihez viszonyít az ember. S a megfelelő viszonyítási pont megtalálása kritikus tud lenni. Írtam, hogy hullámvölgyben vagyok, és hogy a most hétvégi verseny se sikerült olyan jól mint szerettem volna. S hogy miért éreztem így? Egyszerű. A viszonyítási pontomnak köszönhetően. Az elmúlt néhány hónapban (igazándiból majdnem az egész idei szezonban) csak nemzetközi versenyeken vettem részt, ahol a mezőny kicsit erősebb mint a hazai versenyeken. Így automatikusan hozzájuk kezdtem el viszonyítani magam. Ami persze nem baj, hisz pont azért járok nemzetközi versenyekre, hogy a környezet "felhúzzon" magával. Azonban hála annak, hogy mióta elkezdtem íjászkodni, folyamatosan vezetem az edzésnaplót, mind papíron, mind elektronikusan (bizonyos részeit), így időnként vissza tudok tekinteni az eredményekre és teljesen objektíven kiértékelni őket. S mivel minden egyes kilőtt vesszőről tudom, hogy mikor, hol, milyen távról, milyen célra lőttem ki, illetve hogy versenyeken minden egyes vesszőm milyen találati értéket ért el, így utólag nagyon pontos elemzéseket lehet végezni. Tehát... referenciapont áthelyezve a nemzetközi mezőnyről a saját eredményeimre. S woáláá, a most hétvégi verseny máris nem olyan tragikus mint ahogy éreztem. 18m-es távon majd két éve nem lőttem ilyen jó eredményt, s a kieséses fordulóban pedig még soha nem lőttem ilyen jól. Se szabadtéren, sem pedig teremben. Tehát az eddigi legjobb kieséses eredményemmel estem ki és nem jutottam be a legjobb 8 közé. S ahogy az lenni szokott, aki kiejtett, az egész a dobogóig jutott. Ezúttal a harmadik helyet szerezte meg. Ebben a megvilágításban már nem is olyan nagyon hullámvölgy az a hullámvölgy. Persze ez nem azt jelenti hogy elégedett vagyok azzal amit teljesítettem, csupán azt, hogy ebben a megvilágításban máris nem olyan rossz az az eredmény amit elértem.

Hullámvölgy

2011-10-30T23:43:00.000+01:00

A hullámoknak van egy olyan rossz tulajdonságuk, hogy ha meglovagolja őket az ember akkor akaratlanul is előbb utóbb hullámvölgybe kerül. No most valami ilyesféleségben vagyok. S bár igyekszem megtenni mindent, hogy kikerüljek belőle, van hogy csak hagyni kell hogy sodorjon az ár, és majd csak visszatér a hullám teteje. De hogy kicsit érthetőbben fogalmazzak, az elmúlt néhány hétben eléggé nem akart összejönni semmi sem az íjászat gyakorlásával kapcsolatban. S bár a most hétvégi versenyen sokkal jobban lőttem mint a legutóbbin, még mindig úgy érzem, hogy nagyon szét van esve az egész. Ennél sokkal jobban tudok lőni, és sokkal jobban is kéne lőnöm. Az egyes részek megvannak, s külön-külön nagyon szépen működnek is, de valahogy nem akar összeállni egy egésszé. Vannak egyes lövések, vagy egyes sorozatok amikor igen, de aztán megint szétesik. Persze lehet hogy csak gyakorolni kéne még és még és még és még és... de az biztos, hogy nem most vagyok csúcsformában. Persze vannak pozitív előrelépések és mozzanatok, de összességében nem vagyok elégedett a végeredménnyel. És végeredmény alatt nem a találatot értem a lőlapon. De ha a mostani versenyt nézem akkor van remény arra hogy kezdek kilábalni a hullámvölgyből. Most már sikerült egy megfelelő hosszúságú ideget is beszereznem (ezekhez a karokhoz sokkal hosszabb ideg kell mint a normál karokhoz), s így egész nemzeti színű lett az íjam... piros középrész, fehér karok, zöld ideg. S mivel a változás jó dolog, s legalább mentálisan segít, ezért kicsit átdekoráltam a blogot is, jelezve hogy változás közeleg. De legalábbis sokkal ősziesebb lett így a hangulata.

Edinburgh.. verseny, város, gyár

2011-10-20T23:55:00.001+02:00

Számos új dolgot tanultam mostani Edinburgh-i látogatásom alkalmával. Egyrészt hogy mennyit fejlődött a technika. Mikor legutóbb arra jártam, akkor még csak az útikönyvet bújva róttam a várost, kutatva a turisztikai látnivalók után. Most a kis telefonkütyüben benne volt minden. Térkép, információk, menetrendek, akármi. S ha ez még nem lenne elég, sms-en számos ismerőstől tudtam folyamatosan segítséget kérni.. Merre van egy jó mozi? Hol van este valami jó program a városban, stb. Egész más élmény így felfedezni a várost. A városnézés csúcspontja az egyik esti Jazz bár volt, ahol egy magyar zenekar tartott táncház-estet. Rendkívül jó hangulatú buli volt, s már igen réég voltam táncházban is. Kár hogy csak a program közepe táján tudtunk becsatlakozni. Ugye volt egy verseny is, nevezetesen kombinált terem FITA, azaz 25 és 18 méteres távok. Érdekes volt teremben 25 méterre lőni. Jobban is ment mint a 18 méter. De ez leginkább annak köszönhető, hogy elég pocsék formában voltam. Ennek ellenére megérte elmenni a versenyre, ugyanis a szünetben odajött hozzám az egyik fazon, hogy "Sid" beszélni szeretne velem. Persze fogalmam se volt hogy ki az a Sid, és hogy mi dolga van velem. Aztán kiderült. Ő az aki a karokat készítette az íjamhoz. S látta hogy nincs teljesen tökéletesen behangolva, így ellátott néhány jótanáccsal, hogy hogyan állítsam be az íjat. Mivel ugye ezek nem szokványos karok, kicsit máshogy működnek (más beállítást igényelnek) mint a hagyományos karok. S mivel nem volt messze a gyár, felajánlotta hogy megnézhetem hogyan készítik az íjakat. Természetesen ennek nem tudtam ellenállni, s így másnap egy jó fél napot a gyárban töltöttem. Rengeteget tanultam az íjkészítésről, az íj fizikájáról, működéséről, a modern íjkészítés rejtelmeiről, a nagy cégek marketingfogásairól és a mögöttük húzódó valóságtartalomról. Igen tanulságos volt. Tehát emiatt a fél nap miatt már mindenképpen megérte a skóciai utazás. Persze ez azt jelenti hogy most megint hangolhatom az íjamat, de elvileg még jobb lesz a teljesítménye ha sikerül emlékeznem mindenre ami információt kaptam ezzel kapcsolatban.

A teremszezon

2011-10-11T19:00:00.002+02:00

A minap elkezdődött számomra a teremszezon. Megvolt az első terem edzésem. Nem volt túl pozitív, ugyanis a két órás edzés alatt sikerült szétlőnöm két darab vesszőmet is. Szegény vesszők túlélték a teljes nyári versenyszezont - ami meglepő, mert ez az első széria vessző amelyikből egyik sem halt meg a szezon során - ám most a teremben rögtön az első alkalommal szétlőttem kettőt. Úgyhogy jobban kell figyelnem hogy hány vesszőt lövök egy lőlapra... Tehát hivatalosan is elkezdődött a terem szezon számomra, és már nagyjából meg is van az idei szezon váza, legalábbis február közepéig mindenképp. Az idei szezon egy nagy észak-déli vándorlásra fog hasonlítani. Követem a vándormadarak példáját. Most hétvégén irány fel észak, egész pontosan Skócia, ahol egy kombinált FITA verseny lesz, ami azt jelenti, hogy egy dupla táv 25 méteren, majd ugyanannyi 18 méteren. Innen tovább haladok délre, és Angliában lesz egy nemzetközi indoor FITA. (Ezek között lett volna az OB.. - de az amúgy is kitérő lett volna az észak déli vonalból). Innen haladok tovább délre, nevezetesen a Berlin Open pénzdíjas versenyére - mely az egyik kedvenc nemzetközi versenyem. Innen tovább haladok délre s szülinapomra (Jan 20) megérkezem Nimes-be az Indoor World Cup Európai fordulójára, s ha minden jól megy akkor pont a szülinapomon fogok lőni ott. Innen ismét tovább haladok délre. Bár sokan inkább nyugatnak mondanák a fő irányt, de ha csak az észak-déli vetületet nézzük, akkor az irány továbbra is dél. Ugyanis február elejére-közepére a célállomás Las Vegas, ahol az Indoor World Cup végső állomása és döntője lesz. Valamint az indoor Világbajnokság is, de oda még meg kell harcolni a helyekért. Hogy mindeközben itthon milyen versenyek lesznek?? Nos ez egy jó kérdés. Majd ha meglesz a jövő évi versenynaptár akkor talán el tudom kezdeni a tervezést azokra a versenyekre is. De attól félek hogy addigra már igencsak tele lesz a versenynaptáram. Ez sajnos egy olyan pont amin a szövetségnek még javítania kell. Ilyenkor már legalább a terem szezon versenynaptárának kész kéne lennie. De sajna kis pont vagyok én ahhoz, hogy hatással legyek ezen folyamatokra. Így csak reménykedni tudok.

A műsorváltozás jogát fenntartjuk... avagy a magyar versenynaptár

2011-10-06T20:46:00.001+02:00

Ez megint egy nem túl boldog bejegyzés lesz. Amolyan vitageneráló. De ez a legkevésbé érdekel az az igazság. Az aktuális téma pedig a versenynaptár, azon belül is a terem országos bajnokság. Ebből adódóan ez leginkább az íjászoknak lesz teljesen érthető és átlátható. Az eset ott kezdődött, hogy még februárban meg lett hirdetve a terem országos bajnokság. Ami mindenféle okok együttesének köszönhetően a helyszínen le lett fújva és e lett halasztva. Ezt követően volt egy MÍSZ elnökségi ülés ahol meg lett vitatva hogy mit kellett volna máshogy csinálni, és ami a jelen írás szempontjából a fontosabb, ki lett tűzve október 22-23-ra az új OB időpontja, ami be is került a versenynaptárba. Tudom hogy nem volt egyszerű kitűzni az új időpontot, mivel jelen voltam annak megszületésénél, és ott még szó is volt róla, hogy ez akár még változhat is. Ami teljesen természetes, hisz az majd egy évvel ezelőtt volt már. S láss csodát, két héttel a verseny előtt az OB időpontja hivatalosan is megváltozott, nevezetesen egy héttel későbbre tolódott. Korábban azt írtam, hogy teljesen természetes hogy az időpont változhat. Ha jó előre ez köztudottá válik. De nem két héttel a verseny előtt!! Nem én vagyok az előre tervezés mintaképe, főleg ami az életemet illeti, de az íjászattal kapcsolatos dolgokat szeretem előre megtervezni, hogy tudjam hogy mi következik, merre haladok. Így a saját versenynaptáramat általában néhány hónapra előre ki szoktam alakítani. S ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül. Hisz az edzés típusához, jellegéhez is fontos tudni hogy mikor milyen versenyek lesznek, valamint a logisztika megszervezése szempontjából se teljesen elhanyagolható szempont az előre tervezés. Ha csak hazai versenyeken vesz részt az ember akkor ez nem olyan nagy probléma, hisz itthon nem nagyon ütköznek azonos versenyek egymással és országon belül nem is igényel túl nagy szervezést a versenyre utazás és a szállás megszervezése. Azonban én szeretek külföldi/nemzetközi versenyekre járni, egyrészt mert a verseny szervezés színvonala jelentősen magasabb, másrészt mert jobb a versen hangulata, és nem utolsósorban mert a versenyzők színvonala jelentősen jobb a hazai felhozatalnál, így sokkal többet is lehet tőlük tanulni. Viszont ugye a nemzetközi versenyek esetében már bejön a képbe az utazás és szállás megszervezése, lefoglalása. Ugye ezeket minél hamarabb intézi az ember annál olcsóbbak. Ezért van az hogy egy-egy szezonra előre megtervezem hogy melyek a jelentős nagy versenyek amelyekre el akarok menni, és ha még belefér akkor egy-egy kisebb versenyt is beiktatok a köztes hétvégékre, csak hogy ne unatkozzak otthon a hétvégén.Így tettem most is. Hisz már jó előre tudtam hogy mikor lesz a terem OB így oda nem terveztem semmilyen más versenyt. Viszont az előtte és az utána való hétre igen. Mivel mindkét hétvégére találtam egy-egy igen jó kis nemzetközi versenyt. Így be is neveztem, meg is vettem a jegyeket az útra, és elintéztem a szállást. Így érthető, hogy amikor kiderül így "last minute" (mert két héttel a kiírt időpont előtt elhalasztani egy versenyt az elég last minute, főleg egy OB esetében - bár még mindig jobb mint a helyszínen megtenni ugyanezt), hogy a verseny átkerül egy másik időpontra ahol már van egy versenyem, akkor nem leszek a legboldogabb. Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az év eleji történések után egy ilyen húzást meglépni igen erős idegzetre vall a szervezők részéről. Nem lett volna semmi bajom a dologgal ha mondjuk júniusban, vagy akár még augusztusban módosul a versenynaptár és felkerül egy lábjegyzet a MÍSZ oldalára hogy az OB új időpontja XYZ.. Gondolom a szervezők sem otthon ülnek egész nap és lógatják a lábukat bele a nagy semmibe, de attól függetlenül - pont a kialakult helyzet miatt - ezt az időpontot és a helyszínt már hónapokkal ezelőtt 200%-ra le kellett volna fixálni. Ezek után nem lehet csodálkozni ha kevesen járnak versenyre, és hogy gyakorlatilag nulla közelében van a nemzetközi indulók (akár csak a határon túli magyarok) létszáma a versenyeken. Hisz nekik már ugye tervezni kell az utazást szállást. Arról nem is beszélve, hogy egy "mezei" hazai íjász se olyan általában hogy arra vár hét közben hogy vajon milyen versenyt hirdetnek meg a hétvégére, és ugrásra készen áll és üresen tartja a hétvégéit arra az esetre, hátha oda kerül egy verseny. S bár nekem nincs családom, de tudom, hogy akinek van az különösen szereti előre megtervezni, hogy mikor milyen versenyre tud elmenni, mert a többi hétvégét nagyon gyorsan fel tudják tölteni a családi programok kötelezettségek. Így szerintem ez az egy hét eltolás igen nagy hiba volt a szervezők részéről. Nem tudom hogy hány fő lesz végül jelen, de az biztos, hogy engem elvesztettek az indulók közül. Tudom senki nem fog emiatt a kardjába dőlni és éjszakákon át sírva forgolódni. De ha már nem én leszek az egyetlen akkor az már semmiképpen nem jelent jót a magyar íjászatnak. Az ilyen nem erősíti a hitet az emberekben hogy minden jól megy és a jó irányba halad. Még ha mint jómagam is, tudom hogy igenis jó irányban halad, és hogy alapvetően sokan keményen dolgoznak azért hogy fejlődjön a hazai íjászat. De az ilyen manőverek határozottan nem tesznek jót a PR-nak.

A hardware

2011-10-01T22:04:00.000+02:00

Mint azt már korábban említettem, eléggé megújítottam a felszerelésem.. Azóta volt időm rendesen behangolni és kicsit gyakorolni is vele. A karok amiket szereztem Border hex 5H típusúak, és igazán menők. A karok elvileg a leggyorsabbak amik a piacon vannak. S ez azt hiszem meg is állja a helyét. 90 méteren a 43 fontos karral (ennyit húzok rajta) ott volt az irányzék ahol még annak idején az 50 fontos íjammal volt. Eléggé örültem neki. A kar különlegessége, hogy rendkívüli mértékben visszahajlik. Ha nincs felajzva akkor a kar két vége gyakorlatilag 90 fokos szöget szár be egymással. S felajzott állapotban is jobban kunkorodik mint a legtöbb kar felajzás nélkül. Azt mondják, hogy ez a "csigás" kar olimpiai íjra, mivel hasonló elven működik. Az erőt igyekszik fel-le irányban kifejteni az idegen ezzel is csökkentve az íj mozgását. (Ugyanúgy mint a csigás íjaknál, a kar alsó része gyakorlatilag teljesen merev és alig mozdul kihúzás közben. S ezzel nem ér véget a hasonlóság. Az egyik érdekessége a karnak, hogy a kihúzás elején nehezebb húzni, és a vége felé egyre jobban kikönnyít. Mintha ténylegesen csigák lennének a karok végén. S így a teljes kihúzás állapotában könnyebb tartani. Valamint ezek karok úgy lettek egyénileg megmunkálva, hogy csökkentsék az íj és a karok oldalirányú mozgását, tehát sokkal inkább az előre mutató irányba hatnak az erők oldáskor. S ezt érzem lövéskor is. Most hogy összehangoltam az íjat, olyan a vessző röpte mintha madzagon húznák a táblába. Nagyon szépen száll, rendkívül csendes és nagyon jó vele lőni. Mondjuk a felajzási magasság kicsit extrém.. 26cm.. de hát ha egyszer így működik jól az íj... A stabi készlet amit beszereztem ezek mellé szintén csigás konstrukció, nevezetesen a B-stingers stabilizátorok. Nagyon könnyű és nagyon merev stabik, szintén arra kifejlesztve, hogy az oldalirányú mozgását az íjnak csökkentsék. Ezzel eljátszottam egy darabig a súlyokkal mire végül is megtaláltam az ideálisat, mely az eddigi stílusomhoz is a leginkább megfelelt.. nevezetesen hogy súly nélkül használom a stabikat. Így most már egyre inkább elcsigásodik a felszerelésem, de ez nem is baj, hisz amit lehet "lopni" kell a csigásoktól, hisz mégiscsak sokkal pontosabban lőnek mint mi. Így amit tudok lenyúlok tőlük. No meg amit a szabályok engednek. Tehát az új készlet összehangolva és tökéletesen működik. S ehhez még hozzájön az is, hogy a hétvégén sikerült Simon-tól ellesni egy "apróságot" mely olyan szinten kijavította a technikámat (nem tudom hogy a felszereléssel együtt vagy a nélkül is), hogy ég és föld a régi és új közötti különbség. Nem azt mondom hogy eddig nem élveztem az íjászatot, mert igen, jó volt, de most minden egyes lövés kész extázis, olyan jó most a lövéstechnika. Kár hogy most lett vége a szabadtéri szezonnak és verseny szinten már nem lehet kint lőni hosszú távon. Tuti hogy jelentősen megjavítanám most az egyéni csúcsaimat. De majd teremben. Úgy néz ki hogy van egy-két igen jó kis teremverseny a következő néhány hónapra...

A kísérlet...

2011-09-28T00:20:00.001+02:00

Azaz, ha pontosan akarok fogalmazni akkor a kísérletek... A hétvégén két kísérletet is végrehajtottam, mindkettő igen fontos volt, illetve lesz a későbbiek során még. Az első és legfontosabb teszt az nem csak a hétvégi dupla FITA-t emésztette fel, hanem az egész hetemet. A múlt hétvégi FITA után úgy döntöttem hogy kipróbálok valamit. Egész héten állóképességi edzést tartottam, némi erősítéssel. Aminek az volt a lényege, hogy mindennap igen keveset aludtam és egész nap hajtottam, hogy a lehető legjobban kinyírjam magam fizikailag, azaz a lehető legjobban sikerüljön elfáradnom. Ennek persze fontos eleme volt, hogy nem aludhattam többet 5-6 óránál egy nap, akármilyen fáradt is voltam. S persze mindezt úgy, hogy nulla lövés. Egész pontosan a szombati verseny végén elpakoltam az íjat, és legközelebb akkor került a kezembe, amikor most szombaton összeraktam a verseny előtt. S mivel az időjárás is hasonló volt a két versenyen, így igen objektíven lehetett összehasonlítani az eredményeket. Miért is? Kíváncsi voltam, hogy mi történik akkor ha valamiért nem tudok edzeni egy verseny előtt, de ugyanakkor rendesen ki is fáradok (mondjuk egy nagyobb nemzetközi versenyre való utazás, időeltolódás - alvásmegvonás ugye - fáradtság, stb). S hogy így milyen eredményt tudok produkálni. A kísérlet kiválóan sikerült.. A szombati versenynapon jobb eredményt produkáltam mint a múlt heti versenyen, és néhány távon egyéni csúcs közeli eredményt lőttem (mint 90 és 30 méter). Így a jövőben megnyugvással készülhetek akármilyen versenyre még akkor is ha valamiért nem tudok előtte napokig edzeni, vagy valamiért hulla vagyok. Tehát ez kiválóan sikerült. A második kísérlet az első versenynap végén kezdődött. Már a múlt héten mondta valaki, hogy van olcsóért eladó karjai az íjhoz - olyanok amik gyorsak - így már előre készültem. Így a versenynap végén gyorsan kötöttünk egy új ideget nekem az új karokhoz, majd kaptam kipróbálásra egy új stabi készletet, és sötétedés előtt 10 perccel gyorsan minden távon lőttem konkrétan 2 vesszőt, hogy lássam hogy az új íjjal (gyakorlatilag csak a középrész maradt érintetlen) eltalálom-e a táblát egyáltalán. Miután ez megvolt, íj elpakol, másnap verseny folytat. S hogy ennek mi volt az értelme? Egyrészt már rég akartam egy normális stabi készletet, mivel ami eddig volt az mindenféle különböző cuccosból volt összeválogatva. Másrészt már gondolkoztam hogy kéne gyorsabb kar, mert a 90 méterre elég szenvedősen repültek a vesszőim. S a kísérlet pedig abból állt, hogy szimuláltam egy olyan esetet amikor verseny közben valamiért a felszerelés tönkremegy, és részben, vagy egészben egy új felszereléssel kell folytatni a versenyt. Hogy így milyen eredményt tudok produkálni. Ez is egy elég életszerű szituáció, ami remélhetőleg nem túl gyakran történik meg, de fontos hogy az ember fel legyen rá készülve. A kísérlet ezúttal is sikerült. Sikerült majdnem ugyanazt az eredményt lőni mint előző nap, ami egy dupla FITA esetében jó hír. S majdnem meglőttem az új egyéni csúcsomat dupla FITA távon. Így igen jól sikerültek a kísérletek. Még úgy is, hogy rengeteg hibát ejtettem a lövések során. A versen azért is volt még igen tanulságos, mert részt vett rajta néhány igen nagynevű íjász, mint például Simon Terry vagy Michael Peart hogy csak néhányat említsek a saját kategóriámból. Természetesen mindkét nap az első féltucat- tucat ember meglőtte a magyar csúcsot. No de nem is nyerni mentem erre a versenyre. Szerencsére nem csak megszemlélni tudtam a nagymenők lövését, hanem lehetőségem adódott beszélgetni is velük, ami igencsak tanulságos volt. Úgyhogy minden tekintetben egy nagyszerű versennyel sikerült lezárni az idei szabadtéri versenyszezont. Jöhet az "indoor"...

Egy újabb FITA

2011-09-20T21:03:00.002+02:00

Most hétvégén ismét egy újabb FITA versenyre voltam hivatalos. Az időjárás ezúttal igen kedvező volt. Szél az csak moderált volt, az idei átlaghoz képest mondhatni szélcsendes. Az eső is csak 4-5 alkalommal esett 10-15 percekre a nap folyamán, s ha épp nem volt jelentősebb szél, vagy eső, vagy nem takarta felhő a napot, akkor mondhatni egész meleg nyárias időnk volt. A versenyre elég határozott célokkal mentem ki, nevezetesen hogy az előzetesen gyakorolt oldást végig tökéletesen végre tudjam hajtani, és hogy amennyire lehet, a tartó kézen eszközölt finomítások is át legyenek ültetve versenykörnyezetbe. Az oldással kapcsolatos célomat teljes egészében sikerült végrehajtani, de a másik oldallal voltak gondjaim. Mindenesetre elég jól sikerült összességében a verseny. Bár ismét a 90 méteren volt az elvérzés esete. Amit most már kezdek gyanakodni, részben okozhat az is, hogy szegény vesszőim alig szállnak el oly messzire. 70 méteren már sokkal szebb az egész, de az az extra 20 méter igen soknak tűnik. Úgyhogy erősen gondolkozom, hogy veszek az íjhoz gyorsabb karokat, hátha azzal sikeresebb lesz a 90 méter. Már van is egy kiszemelt áldozat, de amíg nem döntöm el hogy megveszem-e addig titok marad a kiléte.

York

2011-09-11T22:58:00.001+02:00

York a vár neve... nos ez most nem az a történet. Mivel a 90 méter a leggyengébb "műsorszámom" ezért úgy döntöttem, hogy kicsit gyakorlom versenykörülmények között. Így kerestem egy olyan versenyt ahol ezt meg lehet találni. S a York versenyformátum pont ilyen. Itt is 144 lövés van, de a lövések kétharmadát a 90 m-es távon (100 yard) kell teljesíteni. Majd jön némi hetven és ötven méter még mutatóba. Igen érdekes ez a konstrukció, és tényleg lehetőséget ad a hosszú távok gyakorlására. A mai verseny is igen jó volt, bár az idei szezonhoz méltón ez is szeles versenyre sikeredett... nem is kicsit. Viharos erejű szelek voltak. Verseny közben többször is összehívták az íjászokat, hogy le legyen-e fújva a verseny, vagy inkább folytatjuk saját felelősségre. És mivel mi fa**a gyerekek vagyunk, ezért folytattuk. De nagyon durva volt a szél. Ugyanakkor nagyon jó volt a társaság, és az itteni rendszer szerint még így is sikerült meglőni az első osztályú szintet. :) Aminek külön örülök. Jövő héten, meg utána ismét teljes FITA versenyek, úgyhogy a kis "kalandozás" után ismét jönnek a hivatalos komoly versenyek. Remélhetőleg kicsit jobb idő lesz mint mostanában...

Igazolt hiányzás

2011-09-05T22:45:00.000+02:00

Most hogy újra itt az iskolaszezon, gondoltam egy ilyen ide illő címmel kezdem a mostani bejegyzésem. De tartalmilag teljesen idevágó. Az elmúlt néhány hétben kicsit el voltam tűnve, melynek teljesen megvolt az igazolt oka. Ugyanis úgy döntöttem, hogy eljött az ideje annak, hogy végre pontot tegyek a jogosítvány mizériám végére. Ugyanis először cirka 14 éve kezdtem el a jogsit csinálni. Azóta szakaszosan több országban is elkezdtem majd félbehagytam.. Persze ez nem akadályozott meg abban, hogy vezessek. Hisz vagy féltucat országban vezettem már félig legálisan. Köszönhetően az angliai ideiglenes jogosítványomnak. No de visszatérve az igazolt hiányzásra... Mivel úgy döntöttem, hogy ezúttal be is fejezem a dolgot, ezért a legutolsó angliai verseny után nekifeküdtem a tanulásnak, és elkezdtem készülni elég intenzíven a kresz vizsgára. És néhány napja ezt sikeresen abszolváltam is. De ez mindig is a könnyebbik része volt a dolognak. A neheze a gyakorlati vizsga volt mindig is. Vagy azért mert nem mentem el rá, vagy mert elhasaltam rajta. Többnyire mindig valami apró "hülyeség" miatt. Mint hogy nem néztem elégszer a tükörben. Vagy valami hasonló. Így most ezt is komolyan veszem, és mindenféle segédanyag segítségével elméletben is készülök a gyakorlati vizsgára. Amellett, hogy holnaptól én is veszélyeztetem a közutak biztonságát. Úgyhogy ha láttok egy tanulóvezetős autót, kezdjetek aggódni, mert akár én is lehetek az ki az életetekre tör ilyen alantas módon. Így a következő hetekben is kicsit jobban el leszek tűnve a szokásosnál, de úgy döntöttem, hogy most erre nagyon ráfekszem, hogy még az ősz folyamán meglegyen a jogsi.

Idén a szél az úr

2011-08-22T20:13:00.002+02:00

Ez most már hivatalos. Idén csak szélben lehet versenyezni. A most hétvégi versenyen olyan igazi angol nyár volt. 90 és 70 méteren viharos erejű szél, mely csak egy csöppet maradt el az évadnyitó szélerősségétől, majd 70 méteren csatlakozott a szélhez az eső is. 50 méterre már csak az eső és némi viszonylag enyhe szél maradt, de végül 30 méterre kisütött a nap. Ennek ellenére elég jól sikerült lőnöm. Természetesen a 90 méter minősíthetetlen lett, de a többi távon viszont csak néhány ponttal maradtam el egyéni legjobb eredményemtől, ami figyelembe véve a körülményeket, egy igencsak jó eredménynek számít. S ráadásul még egy újabb kitűzőt is nyertem ezzel az 1100 közeli eredménnyel. Errefelé rengeteg kitűzőt adnak a különböző eredményekért.

A második FITA

2011-08-19T17:28:00.000+02:00

Eljött az ideje a második angol FITA versenyemnek. Jó sokáig egy sem volt, most pedig itt sűrűsödnek egymás nyakán. Ugyan a verseny nincs messze attól ahol most vagyok, de mivel az itteni tömegközlekedés pocsék, ezért már most péntek kora délután el kell indulnom erre az alig 40 mérföldes utazásra hogy időben odaérjek holnap reggelre. Úgy néz ki hogy az idő kifejezetten kegyes lesz hozzánk holnap. Ez a verseny most nem lesz akkora mint a múltkori, mondhatni családias hangulatú lesz, azonban napjaink FITA ínséges idejében minden teljes FITA versenyt meg kell ragadni.

Az oldás

2011-08-17T22:48:00.000+02:00

Mint már annyiszor eleddig, a most hétvégi versenyen is arra a következtetésre jutottam, hogy az oldásomon javítani kell. Illetve ez így nem igaz. Egész pontosan az ideg fogáson kell javítani, ami magával hozza majd az oldás javulását is. Úgyhogy most egy darabig ezzel leszek elfoglalva, hogy megpróbálom ezt tökéletesíteni. Mivel ez az egyik legnehezebb feladat szerintem az íjászatban, így azt hiszem egy jó darabig el leszek foglalva ezzel. Ma már egész kecsegtető eredményeket sikerült elérni, de még ha sikerül is rátalálnom a jó megoldásra, utána még jó ideig el fog tartani mire azt begyakorlom.

Az első angol verseny

2011-08-15T21:27:00.000+02:00

Nagyszerű időnk volt a hétvégén a Brit bajnokság idején. A verseny az országos sport központban volt, ahol az íjászaton kívül több tucatnyi sportnak van a központja. De nem úgy mint otthon a sportok házában, hogy egy ki iroda azt annyi, hanem teljes edző és versenypályák, bentlakásos kolesz a hivatásos versenyzőknek, s minden ami ahhoz kell, hogy kellőképpen fejlődni tudjanak a versenyzők. Mindez egy régi vidéki villa birtokán. A verseny igen nagyszabású volt, hisz 70 táblán majd 300-an lőttünk, és mindezt úgy hogy csak felnőtt korosztály volt. A mennyiség minőségben is jelentkezett, hisz az első húsz hely egyikére csak a magyar csúcs meglövésével lehetett volna bekerülni. De ez a veszély nem állt fent nálam. Mivel nemrég volt ugye egy kis nyári szünetem ezért még nem sikerült onnan teljesen vissza állnom, így nem lett túl jó az eredményem. Persze foghatnám arra is, hogy az edzésen beállított magasságok itt a versenyen nem egészen ott voltak, de ennek sok értelme nem lenne. Viszont úgy néz ki, hogy a nyári uborkaszezonban itt a környéken most minden hétvégén van egy teljes FITA verseny, így még az se kizárt, hogy néhány hétig itt maradok és itt edzek. Olcsóbbra jönne ki az ittmaradás mint a hetente ide-oda röpködés.

Off we go.. azaz Brit bajnokság

2011-08-10T20:43:00.002+02:00

Nagy-Britanniában, illetve Angliában még nem versenyeztem. De ez az idő is eljött. Most hétvégén lesz a Brit bajnokság, amire kiutazom, mivel.... egyrészt miért ne? másrészt nemzetközi teljes FITA verseny, harmadrészt mert még nem versenyeztem a britteknél, negyedrészt mert ott lesz az Olimpia, ötödrészt mert a versenyt ott rendezik, ahol a nemzeti íjász központ van... Azt hiszem ennyi ok bőven elég, hogy a magyar országos bajnokság helyett az angolt válasszam. Persze egy kicsit drágább meg időigényesebb, de hát utazni jó, versenyezni jó, a pénz meg úgyis azért van hogy elköltse az ember.

Vissza a dolgos hetkoznapokba..

2011-08-02T22:30:00.000+02:00

Veget ert a nyaralas, visszatertem a dolgos hetkoznapokba. Ujra itt az ideje a kemeny munkanak. Igy elkezdtem ujra az edzest. Jot tett ez a kis kihagyas. Ilyenkor mindig leszakadnak a felesleges sallangok, es az ember visszater a jol megalapotott tudashoz, mely persze minden alkalommal egyre tobb es tobb. Most ismet megtalaltam azt a pontot mely a leggyengebb lancszem a gepezetben, ugyhogy van mit javitgatni. Hisz egy tokeletesen mukodo gep is csak annyira jo es eros, mint amennyire annak leggyengebb lancszeme. A gyakorlasra azonban egyre kevesebb ido van, hisz rovidulnek a nappalok... igy igyekszem kihasznalni a rendelkezesre allo kellemes esti orakat. Jovo hetvegen ismet teljes FITA verseny, igy van mire keszulni.

Még egy év....

2011-07-24T19:59:00.004+02:00

Még egy év.. Vagy inkább már csak egy év? A lényeg, hogy elkezdődött a visszaszámlálás. Egy év múlva kezdődik az Olimpia Londonban. Úgyhogy ideje összeszedni magunkat ha ki akarunk jutni. A visszaszámlálás elkezdődött, innentől már éles a helyzet.

Nyár, hőség, nyaralás - egy verseny margójára

2011-07-17T20:06:00.000+02:00

Nem vagyok nagy híve a kánikulának. Valahogy a hideget jobban bírom mint a 40 fokot. Lehet hogy ez volt az oka, hogy a tegnapi versenyhez nem volt túl sok hangulatom, és már előre éreztem, hogy nem ez lesz életem legfényesebb szereplése. Ami így is lett. Bár a 70 és a 30 méter egész jól sikerült, hisz néhány ponttal maradtam csak el az egyéni csúcsomtól, azonban a 90 és az 50 méter elég rosszul ment. S a teljes FITA távnak van egy olyan hátránya, hogy már 1 elszúrt táv is jelentősen rányomja a bélyegét a végső teljesítményre. De most nem ez a lényeg. A lényeg, hogy talán a meleg miatt, talán más miatt de nem voltam túl motivált. Ez látszott is rajtam. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy ha már itt a nyár, és itt a kánikula, akkor itt az ideje a nyaralásnak is. Úgyhogy most 1-2 hétig kicsit lazítok, nyaralok. Nem árt egy kis kikapcsolódás. Jó nyarat mindenkinek!

Várakozás

2011-07-15T23:05:00.000+02:00

Várakozni nem jó. A várakozás az egyik legidegőrlőbb tevékenység. Ha már meg van hogy mit akar az ember csinálni, vagy eltervez valamit, de még nincs itt az ideje, akkor minél jobban akarjuk azt a bizonyos dolgot - mondjuk egy versenyt, vagy egy lehetőséget, hogy megtegyünk valamit amit nagyon szeretnénk - annál elviselhetetlenebb a várakozás. Az utazások alatt persze már hozzászoktam a várakozáshoz, de attól még nem lesz jobb. Az embernek nincs kedve ilyenkor semmihez sem, hamar beleun mindenbe. Ilyenkor jó találni valami olyat ami teljesen lefoglalja az embert fizikailag/szellemileg, hogy teljesen kiiktassa a várakozás tárgyát. Ilyen egy jó munka vagy edzés például, ami teljes odafigyelést igényel. Persze egyiket se lehet végtelenségig csinálni - főleg a munkát nem - de azért arra jó, hogy ideig óráig ne figyeljen oda az ember. Ezért is szeretem, hogy ha valamit már elhatároztam, azt azonnal végrehajtani, megvalósítani. Hisz ha egyszer már megszületett a döntés, akkor onnantól kezdve már minden csak időhalogatás ami a megvalósításig hátra van. De ugye vannak olyan tényezők melyek nem rajtunk múlnak, amiket nem lehet siettetni, így marad a várakozás... a hosszú várakozás. De ilyenkor gyakran eszembe jut az az eset amikor még réges régen Bulgáriában egy vonatra vártam betegen. Nagyjából semmit se tudtam csinálni, nem volt semmihez se kedvem, de aludni se tudtam, így bő nyolc órán keresztül gyakorlatilag folyamatosan az órát bámultam a váróteremben, és néztem ahogy szép lassan körbehalad a másodperc mutató. Nyolc órán keresztül. Az volt az egyik legszenvedősebb várakozásom. De messze nem A legszenvedősebb, vagy a leghosszabb. De valahogy mentálisan nagyon belém égett.

Kis esti séta

2011-07-09T22:09:00.000+02:00

Réges régen, egy távoli galaxisban... most tessék azt képzelni hogy ez egy sárga döntött felirat, mely távolodik a messzeségbe... szóval régen egyik kedvenc elfoglaltságom volt az esti séta. Esténként sétálni egy félórát-órát. Amikor már csend van és nyugisak az utcák. Mindenki otthon, csillagos ég, kellemesen hűvös este. Vagy mondjuk jegesen hideg havas éjszaka. A lényeg a kis esti séta. Az elmúlt években ez az elfoglaltságom - sok más egyébbel együtt - kicsit háttérbe szorult. Mondhatni nagyon. Most hogy ilyen kánikula van, és nappal nem lehet kimozdulni a hőguta veszélye nélkül, és még este se lehet megmaradni a lakásban, esténként visszaszoktam a sétára. Ilyen kellemes nyári estéken az igazi a sétálgatás. S ilyenkor jönnek a legjobb gondolatai az embernek. Lehet hogy azért, mert nincs semmi más ami elvonja a figyelmet - tévé, internet stb. Az a baj, hogy ilyenkor nincs nálam semmi amire leírhatnám nagy világmegváltó gondolataimat. Persze ha lenne, akkor máris nem ugyanaz a hangulat lenne. Viszont így mire visszaérek, a java már a múlté, és csak nagy vonalakban emlékszik az ember ezekre a mélyre vagy épp magasra szántó gondolatokra. De az esti séta akkor is igen kellemes elfoglaltság. Vissza kell hoznom a hétköznapokba.

Szombat

2011-07-09T12:59:00.000+02:00

Szombat van. Ez persze nem hangzik olyan nagy hírnek első nekifutásra. De szombat van, és nem kellett hajnalban kelni, órákat autózni egy versenyre. Szombat van, és nincs semmi dolgom. Pihenhetek, lazíthatok. Persze valamikor majd fogok lőni is, de alapvetően semmi dolgom ma. Rég volt már ilyen. Kicsit furcsa is. De élvezem. Leszámítva, hogy árnyékban 40 fok van. Persze lehetne strandra menni. De ott sok az ember. Most pedig előjött a tömegfóbiám. Úgyhogy marad a lazítás és egy kis edzés. Hisz szombat van. Pihenőnap. Érzem a változás szelét. A változás pedig jó. A változás maga az élet.

Vissza a kertbe

2011-07-07T22:41:00.000+02:00

Kánikula van. Itt a nyár végre. Ezért úgy döntöttem, hogy visszaköltözöm a kertbe. Már ami a lövést illeti. Mivel a héten nincs verseny (legalábbis nem megyek sehova), s amúgy is most a technikázást gyakorlom, ezért úgy döntöttem, hogy a kertben fogok iskolázni. Így két fának a részleges árnyékában tudok lőni, ami ebben az időben igazi luxusnak számít. Persze tudom hogy a normális emberek ilyenkor strandra járnak, de hát mióta vagyok normális. S hogy mégis miért csinálom? Találtam erre egy jó idézetet: "A tehetség mögött köznapi szavak rejlenek: szorgalom, szeretet, szerencse, de mindenekelőtt a kitartás." - James Arthur Baldwin

Gloggnitz - Dupla FITA

2011-07-04T11:19:00.000+02:00

A mostani hétvége igen hosszúra sikeredett. Szombat hajnalban indultunk Gloggnitz-be, és vasárnap éjszaka értünk haza, a kettő között pedig végig lőttünk egy Dupla FITA távot. Mivel az időjárás előrejelzés elég pocséknak jelezte az időjárást (folyamatos eső, erős, viharos szelek) ezért ennek megfelelően készültem fel fejben. Azaz készültem a legrosszabbra. Többen el se jöttek az időjárás miatt. De mivel az elmúlt hetekben ilyen időben edzünk, s az elmúlt hónapokban folyamatosan ilyen körülmények között versenyzünk, ezért úgy voltam vele, hogy egy kis rossz idő nem fog eltántorítani. S jól is tettük, hogy elmentünk, mivel kellemes csalódásban volt részünk. Nem azt mondom hogy jó idő volt, de az előre várt borzasztó időhöz képest elég jó volt az idő. Csak a szél fújt, néha egy-egy viharos széllökéssel, de alapvetően napos idő volt, néha egy-egy rövidebb enyhe záporral. Az első nap a két hosszú táv nagyon jól ment, egyéni csúcs közeli eredményekkel, ellenére az erős szélnek. Így az első napon a harmadik helyen voltam, pedig a rövidtávra kicsit szétestem. A második nap már nem ment olyan jól mint az első, így néhány helyet hátrább csúsztam. Természetesen a helyszínen úgy voltam mint általában mindig, nevezetesen, hogy ennél sokkal jobban is tudok teljesíteni. Ismét kellett egy kiadós alvás és egy statisztikai visszatekintés, hogy objektíven tudjam értékelni a versenyt. Egyrészt új egyéni csúcsot lőttem a dupla FITA összesítettben, valamint dupla FITA versenyen mindkét nap többet lőttem minden távon mint az eddigi két dupla FITA versenyem bármelyikén. S mindegyik közül most volt a legrosszabb idő. S ha a sima FITA távokhoz hasonlítom, akkor is elég jó az eredmény ha figyelembe vesszük az időt is. S az eredményen kívül ismét sikerült tanulnom néhány szerintem fontos dolgot. Egyrészt sikerült a versenyen is alkalmazni amit az edzésen gyakoroltam. Főleg az első nap hosszú távon és második nap rövid távon. Ami az egyik legfontosabb, hogy a "szélállásom" amit próbálgattam az elmúlt hetekben, úgy látszik hogy működik, és stabilan meg tudok vele állni a szélben. Igaz hogy a két nap végére elég intenzíven éreztem az összes izmot a lábaimban, de legalább végig stabilan álltam. A legjobb felnőtt csigással voltam egy táblán akitől tanultam egy igen fontos dolgot a markolatfogásról. Hogy miért pont egy csigástól? Nos egyszerű... mivel markolat nélkül az íj "markolata" most olyan mint egy csigás íj markolata, azt hiszem a legjobb ha olyan embertől tanulok, aki tudja hogy azzal hogy kell lőni. Ugyanis egész máshogy kell egy ilyen markolatot fogni mint egy olimpiás markolatot. Én pedig eddig az olimpiás markolatfogást próbáltam átültetni erre a csigásított markolatra. Ami már kezdetnek is jobb volt mint előtte, de ha ezt most sikerül rendesen begyakorolni, akkor meg még jobb lesz. Tehát ismét megérte elmenni a versenyre. Bár fárasztó és hosszú volt, de azért voltak nagyon szép és jó pillanatok is az út során.

Picur

2011-07-01T08:43:00.000+02:00

Tegnap éjjel a nagy vihar közepette szegény Picur-t elütötte egy autó. Gondolom rohangáltak és a viharban kicsit megzavarodtak az érzékei és nem vette észre a közeledő autót. Szegény macska így is elég sokat megélt két éves kora alatt. Mondhatni elég szép hendikeppel indult az életben. Ugye alig 1-2 hetes korában kitették az anyjával és testvéreivel együtt az esőbe. Majd kiderült, hogy teljesen süket, ami egy macskánál egy elég jelentős hátrányt jelent az életben. Ezen kívül mikor még a panelban laktunk kétszer is leugrott/leesett a második emeletről, ami megint csak nem túl egészséges mutatvány. De most sajnos végleg utolérte a végzete. Az vigasztal, hogy ha csak két évvel is, de sikerült megmenteni az életét annak idején, és azért azt hiszem ebben a két évben elég jó sora volt itt nálunk. Így most az anyja egyedül maradt, de mivel van számos macska a szomszédságban, annyira nem fog unatkozni. Ahogy mondani szokás Picur most már az örök vadászmezőkön hajkurássza a bogarakat és a többi macskát. Nyugodj békében Picur.

A szél hatása

2011-06-26T11:07:00.000+02:00

Az utóbbi időben kezdek rájönni, hogy az az igazán jó lövő, aki erős szélben is tud jól lőni. Az elmúlt néhány verseny elég intenzív szélben zajlott. A most hétvégi Szlovákiai Kupa is. Erős széllökések és a kiesésesre még az eső is megjött. A verseny maga amúgy jó volt, 7 országból érkeztek résztvevők. Végre lőhettem együtt a híres lengyel csapattal. Nos... tényleg tudnak lőni. Gyakorlatilag az összes olimpiás érmet a lengyelek vitték haza.. amit nem, azt a csehek.. Engem is a lengyel győztes ejtett ki. S bár igen erős szél volt, jó nagy széllökésekkel, a srác stabilan lőtte a sárgákat. Míg én vidáman vitorláztam a szélben. Tehát az egyik elsődleges feladat megtanulni, hogy szélben hogyan lehet a célon tartani az irányzékot. Ugyanis ez a legfontosabb a szélben lövésnél. Ugye van a másik összetevője a dolognak, nevezetesen, hogy a szél elfújja a vesszőt, de ezt viszonylag könnyen lehet orvosolni. Vagy átcéloz az ember egy kicsit, vagy megdönti az íjat, vagy teker az irányzékon. A helyzettől függ, de ez nagyon könnyen orvosolható. Azonban nem azért lőnek rosszul az íjászok szélben, mert a fentieket nem tudják rendesen megcsinálni. Hanem azért, mert nem tudnak megállni a célon az oldás pillanatára. És ez az igazán nehéz feladat. Hisz hiába célzok át, ha 10-20 centiket mozog a kezem egy egy széllökés miatt. Tudom, hogy van egy módszer amivel nagyon jól meg lehet állni még erős szélben is. S most a hétvégi versenyen egy sorozat erejéig sikerült is ezt megvalósítani, és ezt ráadásul egy döntő pillanatban, amikor 4-4 volt a szettek állása. S láss csodát, a három vessző egymástól 5 centire csapódott be majdnem teljesen középre. Tehát van egy módja a megállásnak a célon. Nevezetesen hogy lazán lő az ember.. igen ám, de amikor fúj a szél, és érzed, hogy nekifeszül a testednek, akkor automatikusan befeszíted az izmaidat, hogy ellentarts neki. Ez olyan mint amikor egy lovat vagy macskát simogat az ember. Az állat automatikusan nekinyomja magát a kéznek (ha éppen nem szalad el azért mert hozzáérsz). Ez azt hiszem valami reflex lehet az emberben is, hogy ha az erős szél elkezdi kimozdítani az egyensúlyi állapotból, akkor megfeszítjük az izmokat és ellentartunk. De ezzel elrontjuk a jó lövést, amihez ugye az kell, hogy teljesen lazák legyenek az izmok. Egymásnak ellentmondó mozdulatok, és cselekvések, de meg lehet csinálni, hogy leküzdje az ember azt a vágyát, hogy az irányzékot izomból, erőből visszaterelje a megadott helyre. Ennek kell most az elsődleges feladatnak lenni, hogy ezt most jól begyakoroljam. Tehát minél nagyobb szél lesz mostanában annál valószínűbb hogy kint leszek lőni. Egy fél pillanatra még visszatérek a lengyelekre. Nagyon szépen és jól lőnek. Amikor a gyakorlópályán felállt az egész csapat egymás mögé egy sorba lőni, mintha ugyanazt az embert klónozták volna, annyira szépen egyformán csinálták a lövéseket. Öröm volt nézni. No és persze a verseny során bebizonyosodott, hogy nem csak szépen, de ennek köszönhetően eredményesen is csinálják amit csinálnak.

Látni vagy érezni?

2011-06-23T22:20:00.000+02:00

Eredetileg valami mást akartam írni.. A formaidőzítésről. Illetve abban a témában. De aztán ma találtam egy interjút IM Dong-Hyon íjásszal. Ő az egyik, ha nem a legjobb férfi olimpiai íjász napjainkban. Ezt tudtam eddig is. Ami miatt most mégis írok róla az az amit eddig nem tudtam róla. Nevezetesen azt, hogy rossz a szeme. De nem úgy rossz mint az enyém, hogy kell egy szemüveg, hogy messzire is élesen lássak, hanem úgy rossz, hogy egy normál ember látásának a 10%-val rendelkezik. Ez annyit jelent, hogy a lőlapból csak színes foltokat lát, és ahhoz, hogy lássa a számítógép billentyűit, szemüveg kell neki, mert amúgy csak egy nagy foltot lát a billentyűk összességéből. Ez persze még mindig nem nagy szám, hisz én is szemüvegben lövök. No de ő nem. És ez az érdekes a dologban. Amióta lövök, mindig arra helyeztem a hangsúlyt, hogy jó érzésű lövéseket hajtsak végre. Emiatt persze sokszor kaptam is a többiektől, hogy ezt a játékot pontra játszák, nem pedig érzésre, vagy szépségre. Meg hogy az érzés-t nem lehet ellenőrizni, az nem annyira megfogható dolog. Nos IM Dong azt mondta, hogy mivel nem lát rendesen ezért a lövések alatt az érzésre hagyatkozik. Tehát mi a fontosabb? Látni a célt, vagy érezni, hogy mindent jól csinál az ember? Erről egy vicc jut eszembe. Két Kyudo (japán íjász mester) mester tanítványa beszélgetnek, hogy melyikük mestere a jobb lövő. Az egyik azt mondja, hogy az ő mestere csukott szemmel is bármikor a céltábla közelébe talál. Mire a másik... Az semmi... Az én mesterem erre nyitott szemmel is képes. Szóval, látni kell rendesen a célt és az alapján lőni, vagy tökéletesen érezni, hogy minden a helyén van, és a lövés jól fog sikerülni? Esetleg mindkettő?

Az időjárás az íjász barátja

2011-06-20T13:15:00.000+02:00

Jó időben mindenki tud lőni.. többnyire. A kihívás akkor kezdődik, amikor valami nem teljesen tökéletes. Mondjuk fúj a szél, vagy széllökések vannak, esetleg hideg van, vagy túl meleg. Vagy mondjuk esik az eső, hó. Nos, most hétvégén azt hiszem ez a nehezítő körülmény teljesen jelen volt. Úgy hallottam, hogy az itthoni versenyen is elég szépen fújt a szél. Mi a Tátra aljában voltunk, ahol volt szél, széllökés, hideg és eső is. A hétvégén csak 3x áztunk el. De így kiválóan lehetett gyakorolni a szélben, esőben lövést, valamint hogy az ember megőrizze a hidegvérét egy-egy rosszabbul sikerült lövés után. Az esőt már kezdem megszokni, az már nem annyira zavar. A széllel azonban még küzdök. Bár a mostani versenyen a múltkorihoz képest sokkal jobban kezeltem a szél által okozott zavarást. A kettő együtt persze már más kérdés. Amikor esik is és fúj is. Dupla élvezet. De ugye kellenek az ilyen versenyek, hogy fejlődni tudjon az ember. Hisz jó időben lőni könnyű.

Nincs rossz lövés...

2011-06-17T22:15:00.000+02:00

Nincs rossz lövés. Két féle lövés van.. van a jó lövés és van a rossz lövés. Tudom kicsit ellentmondásos. De vegyük sorjára. Ha jó a lövés akkor az jó. Annak örül az ember. Ha rossz a lövés, az is jó. Hogy miért? Nos.. mert az embernek lehetősége adódik elemezni a lövést, hogy mit csinált rosszul, így legközelebb van esélye azt kijavítani, így kisebb az esélye hogy újra elköveti azt a hibát. Ezen kívül pedig egy rossz lövés lehetőséget ad arra, hogy a rossz lövés okozta érzelmi túltöltést kezelje az ember, hogy minél gyorsabban visszazökkenjen a normál állapotba. Mivel az akármilyen érzelmi reakció árt a lövés során. Így a rossz lövés is jó lövés. Tehát nincs rossz lövés. Csak nézőpont kérdése. Amúgy meg tegnap Ház doktornak köszönhetően kiderült hogy megszállott vagyok, így azt hiszem ez az eszmefuttatás teljesen reális.

20 méter a világ

2011-06-15T23:10:00.000+02:00

20 méter nem tűnik soknak, de rengeteget tud számítani. Főleg amikor a 70 méterhez még hozzá adunk 20-at. Még ha 70-en jókat is lő az ember, tételezzük fel hogy egy jó napon többnyire csak sárgákat, 90 méteren ez már jelentősen meg tud változni. Az a 20 méter elég ahhoz, hogy a vessző drasztikusan lelassuljon, és a legkisebb hibára is jelentős szórást hozzon létre. 70 méteren még nagyon megengedő az íj és a vessző, azonban 90 méterhez már elképesztő pontosság szükséges, különösen egy nem túl erős íjjal. Ugyanakkor van egy érdekes része ennek az íjászatnak. Ha az ember mindent úgy csinál ahogy kell, akkor csodák csodájára a vessző is a céltábla közepébe csapódik be. Ahogy azt nagyon bölcsen megfogalmazták már.. mindössze két egyszerű dologból áll az íjászat. 1. -Meg kell tanulni, hogy kell 10-est lőni. és 2. - Ezt meg kell ismételni. Egyszerű nem?

3D OB - a búcsú

2011-06-13T09:56:00.000+02:00

Mivel az elmúlt évben én nyertem a 3D OB-t ezért idén mondhatni kötelező volt elmenni. Hisz a címvédőnek illik ott lenni a versenyen. Ugye az idei év az egyértelműen csak és kizárólag a teljes FITA versenyekről szól, de pont amiatt, hogy a múlt évben én nyertem, ezért elmentem a most hétvégi 3D OB-re. A verseny elég jó volt, szép időnk volt, kellemes a környezet és a tegnapi döntőzések alatt (amiben mi nem voltunk érintettek) lehetett strandolni kicsit a tóban. A lövészet elég jól ment. Egyetlen apró probléma volt, éspedig a távbecslés. Nem hiába, ezt azért gyakorolni kell. S ez a gyakorlat most hiányzott. De ha sikerült jól bemérni a távot akkor nagyon szépen lőttem a 10-eseket. Ez ezúttal a második helyre volt elég. Nem bánkódom emiatt, hisz jól lőttem, csak a gyakorlás hiányzott (távbecslés). A nyertes pedig ott volt idén eddig az összes versenyen, így ő jobban meg is érdemelte, és többet is gyakorolt rá. Egy darabig most ez volt az utolsó 3D versenyem az biztos. Nem azért mert nem tetszik, mert nagyon jó buli gumimacikra lődözni, de idénre már gyakorlatilag tele van a versenynaptár, s jövőre ugye még inkább a pályára kell majd koncentrálni, azon belül is most már szinte kizárólag csak a nemzetközi versenyekre. Így egy jó ideig most elbúcsúzom a 3D szakágtól. Van két országos bajnoki címem, egy GP sorozat elsőségem, egy országos bajnoki második hely, és számos arany érem a szakágból. Úgyhogy ideje tovább lépni és ezeket az eredményeket most a pálya szakágból megszerezni.

A "nyaralás"

2011-06-06T09:12:00.000+02:00

Mivel Izraelben már jártam, és akkor elég szépen bejártam az egész országot (nem túl nagy), ezért most úgy mentem, hogy csak a versenyre megyek, s ami időm lesz még azt csak lazítással, pihenéssel fogom tölteni, no meg lemegyek a tengerpartra fürdeni. Ezt a programot sikerült is teljes egészében teljesíteni. Egyrészt nem nagyon volt sok időnk a versenyen kívül, de azt a keveset viszont sikerült nagyon jól eltölteni. A tenger kellemesen hűsítő volt, a nap végig sütött, úgyhogy sikerült egy kicsit lazítani így a versenyszezon közepén. Valamiért most is az orosz csapattal sodródtam össze, és velük töltöttem a legtöbb időt. Úgy látszik ez már csak így lesz a nemzetközi versenyeken. Mondjuk most is elég jó társaság jött össze, tehát nincs okom a panaszra. Jó volt kicsit újra visszatérni a Közel-Keletre. Természetesen érkezéskor a biztonsági csaj egyből kiemelt a sorból, s jó alaposan kikérdezett, de ezzel már nem tudnak kizökkenteni a nyugalmamból. Visszafelé kicsit késve értem a reptérre (mindössze két órával a gép indulása előtt - ami arrafelé késést jelent), ezért a biztonságiak kivettek a sor végéről és egyfajta VIP-ként az összes biztonsági ellenőrzésen előrevittek a sor elejére. Jó szórakozás volt nézni ahogy a többiek ott állnak órákat sorba, én meg lazán beelőzöm őket mindegyik ellenőrzésnél. S még így is, hogy mindenhol beelőztem, még így is épphogy csak odaértem a géphez időben. Elképesztő mennyit tudnak pepecselni arrafelé. Csak azt nem értem hogy miért kilépéskor teszik ezt. Befelé meg amikor megérkeztem (mivel a csaj kiszedett a sorból) mire a csomagszállító szalaghoz értem, az már megállt és már csak néhány csomag volt rajta. De az íjász bőröndöm nem. No mondom szuper... Aztán kiderült hogy nincs semmi baj, csak a túlméretes csomagokat egy másik helyen adják ki. Vicces lett volna hogy elmegyek egy verseny miatt és csak a versenyen nem tudok részt venni mert nincs meg a csomag. S ha már a vicces dolgoknál tartunk... Az aki felvett a reptéren, magyar volt. Ez még rendben is volt, hisz gondoltam kerestek valakit aki tud magyarul, hogy nekem jó legyen. Igen ám, de utána rájöttem, hogy az aki nem magyar, vagy nincs a családjában magyar leszármazott, vagy nincs egy magyar vonatkozású ismerőse az nem is igazi izraeli. Gyakorlatilag a versenyen akivel csak találkoztam izraelivel az majd mind rendelkezett a fentebb említettek valamelyikével. Így bár én voltam a legkisebb delegáció szerény személyemmel, de a verseny során többekkel is tudtam magyarul beszélgetni, vagy a közös magyar vonatkozásokat angolul megbeszélni. Abban azonban magyar, nem magyar egyetértett, hogy az én íjász mezem a legmenőbb íjász mez amit valaha láttak. Nagyon tetszett mindenkinek. Mondjuk szerintem is nagyon királyul néz ki. Még egy érdekességgel találkoztam, nevezetesen a búcsú vacsorán megismerkedtem egy helyi illetővel, akinek a nagyszülei vagy dédszülei (nem emlékszem pontosan) azon 66 ember közé tartoztak, akik annak idején megalapították Tel Aviv városát. Nem egészen 100 évvel ezelőtt. S alig 100 év alatt ebből a 66 emberből lett egy hatalmas nagyváros. Most hogy hazajöttem, láttam a hírekben, hogy esőzések, viharok meg ilyen hasonló szépségek tarkították itt az időjárást. A végére ezzel kapcsolatban egy kis infó. A kinti előrejelzések szerint arrafelé a következő eső úgy szeptember magasságában várható. A legutóbbi pedig május elején volt - de az is egy ilyen váratlan, hirtelen eső volt, amúgy április tájékán volt az utolsó eső.

Izrael - Rishon Le Zion Cup 2011

2011-06-06T08:49:00.000+02:00

Rishon Le Zion Izrael egyik legjelentősebb városa, s egyben az a hely ahol első izraeli versenyemen részt vettem. A verseny tökéletes szervezésű volt. Lássuk mit kaptunk a nevezési díjért. Felszedtek a reptéren, elvittek a szállásra, majd a szállás és a pálya között folyamatosan szállítottak minket kisbusszal. Az első este volt egy "welcome" vacsora, az utolsó este pedig egy búcsú vacsora. Igen tekintélyes ajándékcsomagot kaptunk sapkákkal, kitűzőkkel, képeslapokkal, jegyzetfüzettel, matricával stb. A teljes versenynapokon ebéd járt, valamint minden nap folyamatos ital utánpótlás és egy energiapótló snack büfé asztal. Emellett nagyszerűen megszervezett verseny, szép díjak, megnyitóünnepség és teljes kiszolgálás. Volt magyar zászló, kis tábla az ország nevével, amit egy helyi srác hurcolt mellettem hű fegyverhordozóként, s a megnyitóünnepségre még a nagykövetségről is eljött a kultúrális és sport attasé - csak miattam - hogy tiszteletét tegye a versenyen. S mindez belefért az ingyenes nevezésbe. Nos... az ilyen versenyek az igaziak. Az időjárás majdnem tökéletes volt, ugyanis a meleg megvolt, de elég szépen fújt a szél. Ami meg is látszott az eredményeken. Főleg a hosszú távok sikerültek nem túl kedvezően. Aztán a második nap délelőttjén volt egy viszonylagos szélcsend, amit gyorsan kihasználva, 50m-en lőttem egy új egyéni csúcsot. De a szél újra feltámadt, így a kieséses fordulók már ismét igen erős szélben történtek. Ott a helyszínen úgy voltam vele, hogy nem vagyok elragadtatva az eredményemmel, de így utólag visszagondolva, néhány hete még örültem volna ilyen eredményeknek ideális körülmények között is, nem hogy ilyen időben. Így alapvetően nem sajnálom annyira. Amit sajnálok az a kieséses fordulók, mivel ott sokkal jobban is teljesíthettem volna, de volt ott egy fazon aki miatt egyáltalán nem úgy teljesítettem ahogy tudtam volna... ez a fazon pedig jómagam volt. Nem kicsit rontottam el a kiesésest. Bár az is igaz, hogy a szél is erős volt, de az még nem mentség. Ugyanakkor a franciáktól és az amerikaiaktól igen sokat tanultam a verseny során. A franciáktól a lövés ritmusával, menetével kapcsolatban - pusztán azáltal hogy figyeltem ahogy lőnek - míg az amerikaiaktól az edzőjükkel történő beszélgetések során. Mivel az edzőjük dolgozott együtt Kisik Lee-vel is, meg néhány könyvben is írt az íjászatról, így úgy éreztem, hogy érdemes vele elbeszélgetni. Sikerült egész jó kapcsolatba kerülni, így remélhetőleg a jövőben is sikerül majd a segítségére támaszkodni ha szükséges. Már csak ezért megérte az egész utazás. A versenyen ismét sikerült egy-két régi ismerőssel összefutni, hisz volt jó néhány ember aki volt itt Visegrádon, és akkor találkoztunk, most pedig ismét. Most már tényleg úgy néz ki, hogy bárhova is megyek nemzetközi versenyre, ott lesz egy-két ismerős. A verseny tekintetében az utazás elég jól sikerült, megvan a következő időszakra a gyakorlási feladat is. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kupát a jövőben.

Fel.. fel.. fel..

2011-05-31T21:51:00.000+02:00

Közkedvelt közéleti magazinunk az Előre szólok, beszólok! következő adását láthatják (azaz olvashatják) kedves nézőink. Volt az a film, a Fel! Amikor egy csomó lufit kötött a házra az idős bácsika. Vicces kis rajzfilm volt. Túl sok köze nincs mostani mondanivalómhoz, de a címe kötődik a témához. No meg teccett a film, így gondoltam kicsit reklámozom. Rajzfilmek forevör. Szóval akkor a Fel!-re visszatérve. Ezúttal az oldást vettem kissé alaposabban szemügyre. Ami persze nem igaz, mert már hónapok óta elég szépen nagyító alatt van az oldás és annak tökéletesítése. És ezúttal is egy olyan dolog zavarta az előrelépést ami a hibás kommunikáción, vagy hibás megértésen alapult. S ezúttal is a véletlen hozta meg a megoldást. Persze véletlennek csak azok nevezik akik nem ismerik a szisztematikus próbálkozás folyamatát. Azt hiszem Edison bácsi mondta az égő felfedezése után amikor megkérdezték, hogy hogyan sikerült... valami olyasmit válaszolt, hogy először felfedezett ezer módozatot ahogy nem lehet létrehozni, mire eljutott ahhoz az egyhez ahogy viszont igen. Tehát a véletlen és a szisztematikus próbálgatás között azért van némi összefüggés. Szóval visszatérve az oldáshoz. Hogy is van az általánosan elterjedt vélekedés szerint? Két nézet van. Az egyik, hogy hátrafelé kell oldani, a másik pedig hogy Hátrafelé kell oldani. Nem, nem én vagyok teljesen kattant. Azaz igen, de ez itt most nem releváns. Az egyik hátrafelé az amikor a céltól nézve hátra (tehát a céltól elfelé). A másik féle Hátra pedig az amikor az embernek a saját háta felé. Az elsővel az a baj, hogy a kéz és az oldás hajlamos "leesni". A második pedig azért nem ideális, mert kitér a lövés síkjából, így hajlamosít a bemozdulásra és a pengetésre. Így nem ideális. És itt jönnek a képbe a lufik, azaz a fel. A jó oldás felfelé mozdul el először. S erre jön a válasz... hogy mivan?? A lövés síkjában indul, de nem hátra és nem Hátra, hanem először felfelé indul arra halad és majd utána halad egy kicsit Hátrafelé. Persze ahhoz hogy felfele induljon az oldás, a lapockának lefelé kell mozdulnia, s a váll a mérleghinta támasztéka, a könyök pedig az erőkar. Tehát nem könyökkel oldunk mint ahogy az a köztudatban van.. Az csak a libikóka felfüggesztésen keresztül felfelé indítja a kezet oldáskor. Így megmarad a kéz a lövés síkjában (legalábbis addig amíg kapcsolatban van az ideggel), nem lendíti ki a bal kezet az egyensúlyból, és nem esik le oldás után. S mivel ott van az álkapocscsont vége, ezért az nem engedi, hogy a felfele oldás magassági szórást okozzon. Feltételezve, hogy a kéz rendesen besimul a csont alá. Persze nem most született meg a spanyol viasz. Hisz maga a mozdulat ismert. Hisz aki 1300 fölött lő azok közül a többség ezt használja. Csak épp ismét a kommunikáció a ludas. Tehát az oldás nem hátra hanem fel. Holnap pedig én is fel. Igaz nem lufikon, hanem egy kicsit nagyobb járművel, és irány az ígéret földje.

Meglepetés

2011-05-28T21:37:00.000+02:00

A mai versenyen többeknek sikerült meglepetést szereznem. Főleg azoknak akik a múltkori "tetszjeim" során véghezvitt eredményeimre emlékeztek csupán. Hisz akik figyelték hogy hétről hétre egyre magasabb pontokat lőttem azoknak nem lehetett olyan nagy meglepetés, hogy a mai versenyen is egy 50 ponttal megjavítottam az egyéni csúcsomat a teljes FITA távon, s ezen kívül 90 és 30 méteren is sikerült új egyéni csúcsot lőni. Sajnos az 50 méteren egy kicsit szétestem, 70-en meg csak úgy simán nem sikerült megtalálnom a sárgát. Szépen sikerült körbelőni, és a szórás is elég jó volt, de nagyon nem akartak jönni a 10-esek 9-esek. De három új egyéni csúccsal és egy másodosztállyal olyan nagyon nem panaszkodhatok. Arról nem is beszélve, hogy végre összeszűkült az oldalszórásom, és 30-on már nagyon tökéletesre sikeredett a lövés-oldás, minden. Tehát összességében nagyon pozitívum volt a mai verseny. Tegnap megjött egy nagyszerű segítség még a postán, mely elvileg még tovább fogja tökéletesíteni az oldásom, így remélem még jobb lesz majd.

Toljad és húzzad!

2011-05-25T23:07:00.000+02:00

Előre szólok, beszólok. Mindenkinek! No szóval. Jelentkezzen aki még nem hallotta egy edző, barát, íjásztárs stb. szájából a fent nevezett klasszikus mondatot! No aki jelentkezett, az még nem íjászkodott. Ugyanis ez az egyes számú utasítás, ajánlás, javítás mindenki részéről ha valami nem megy jól az íjászat során. Hogy toljad és húzzad. És hogy mindezt lehetőleg egyformán csináld. Kérdésem, hogy akkor most kötélhúzás, vagy súlylökés-e az íjászat? S mivel van egy blogom ahol akkor is leírhatom a véleményem ha az épp a kutyát se érdekli, ezért most kifejteném, hogy ez az egyik legnagyobb hiba amit lehet mondani. Ugyanis nem tolni és húzni kell, maximum támasztani és tartani. Tudom én hogy egyszerűbb kifejezni és artikulálni azt hogy toljad meg húzzad, mint azt hogy támaszd meg és tartsad. De akkor is. A bal kéz csak betámaszt és tartja az íj nyomását, a jobb kéz pedig a fix pontnál tartja a vesszőt a lövés síkjában. Nem húzza tovább. Tehát nem húz és nem tol. S az oldás pillanatában sem. Se nem könyökkel, se nem izomból nem kell oldani. Az csak úgy megtörténik. De ez most nem ide tartozik. Mindössze annyiból, hogy az oldáshoz sem kell tolni vagy húzni, mindössze egy csöppet tovább mozognak a lapockák lefelé és kitépik az íjat a tartó és támasztó kezekből. S mivel a hátsó kéz egy meghatározott erővel tartja az ideget, ezért amint a lapocka kitépi az ideget a kézből ezért az automatikusan hátrasiklik. Nem húz.. automatikusan siklik.. A bal kéz pedig? Nos az csak úgy van mozdulatlanul. S nem azért kell az íjnak előre kiugrania, mert a bal kézzel tol az ember. Nem nem. A bal kéz csak be van támasztva és ellentartja azt a nyomást amit az íj gyakorol rá azáltal hogy az ideggel az ellenkező irányba húzzuk. S amint az ideg felszabadul és előre száguld, az energia egész egyszerűen előre löki az íjat. Tehát nem azért fog előre ugrani az íj mert eléggé toljuk-e a bal kezet. Ha szigorú akarok lenni akkor még csak nem is azért mert megfelelően támaszt az ember. De ez más kérdés. De hogy megválaszoljam a kérdést, akkor ugrik igazán előre ha az erőhatások csak egy irányba, nevezetesen előre hatnak. No de visszatérve az eredeti témához. Ahogy azt már több helyen említettem, az íjászat akkor jó ha nincs benne izommunka - igen, mi íjászok lustik vagyunk -, így a tol-húz koncepció alapból hibás, hisz mindkét oldali igen jelentős izommunkát feltételez. Aztán lehet hogy csak a helytelen megfogalmazás a probléma, de hát könyörgöm, a magyar az egyik legválasztékosabb nyelv. Fejezzük már ki magunkat helyesen. S addig amíg ilyen alapvető butaságokat tanítunk addig ne csodálkozzunk hogy nincs egy épkézláb magyar olimpiai íjász aki a nemzetközi mezőnyben akár csak a képzeletbeli labdának a közelébe kerülhetne... arról nem is beszélve, hogy abba belerúgjon. No mára ennyi.. lehet belekötni, vitatkozni, végiggondolni. De én előre szóltam hogy beszólok!

Ha lejtőre kerültél, ugorj a szakadékba

2011-05-22T19:54:00.000+02:00

Természetesen nem az öngyilkos hajlamot próbálom felkelteni a jelen levőkben. S ahogy mondani szokás, otthon ne próbálja senki se ki! Természetesen nem szó szerint, hanem csak képletesen értem a dolgot. Amolyan képregényes stílusban. Tom nyugodtan leugorhat a szakadékba, legfeljebb kilapul, de utána újra éli boldog életét. Mivel kitartó gyerek vagyok, ezért a héten és most hétvégén a versenyen folytattam a múltheti tesztemet, mert ahogy egy nagy edzőm mondta egyszer, egy lövés nem lövés. S így egy tesz sem tesz. Hisz még a doppingvizsgálatnál is van A meg B minta. Pont azért hogy újra lehessen tesztelni. S hogy ez hogy jutott eszembe? A hétvégi verseny ismét nagyon tanulságos volt, s az egyik dolog amit sikerült megtanulnom, hogy egy vizeletvizsgálatos doppingteszt pontosan hogyan is zajlik. Én naivan azt gondoltam, hogy az ember csak belepisil az üvegbe, aztán kész. Ehhez képest kész bürokratikus procedúra melynek megvan a pontos előre megírt és pontról pontra végigvezetett menetrendje. No de legalább most már ezt is ismerem. De nem erről akartam írni, hanem arról, hogy ha az ember úgy érzi, hogy elindult a lejtőn lefelé, és nem tudja hogy hogyan tudná megállítani a lejtmenetet, van hogy a legegyszerűbb módszer magunktól belevetni magunkat a szakadékba, hisz akkor gyorsabban a végére érünk, s onnan már nincs tovább lefelé. S akkor el lehet kezdeni a felfelé vezető utat. Természetesen nem egyszerű meghozni a lépést hogy az ember leugorjon, hisz nem tudni mi fogad odalenn, s fél az ember a következményektől, meg a becsapódás nyújtotta fájdalomtól, de néha fontos a félelmet félretenni és meghozni a nehéz döntéseket, azok következményeitől függetlenül. S így egyrészt meggyorsítjuk a folyamatot, tehát hamarabb véget ér a lejtmenet, arról nem is beszélve, hogy a félelmet félretéve olyan dolgokat tapasztalhatunk meg melyeket amúgy sohasem. Hisz a szabadesés nagyszerű érzés tud lenni ha az ember félreteszi a félelmét, hogy mi lesz a becsapódásnál. Arról nem is beszélve, hogy lentről néha jobb kilátás nyílik arra hogy merre vezet az előttünk fekvő út, s hogy merre vannak a kövek melyekbe megbotlottunk, vagy még eleshetünk. Persze az ugráshoz az se teljesen haszontalan, ha megvannak az ideális körülmények a szabadeséshez. Ez a most hétvégi versenyen egy világ és olimpiai bajnok személyében adatott meg, így örömmel vetettem bele magam a szakadékba, hogy hamarabb toccsanjak az alján és könnyebben megtaláljam a felfelé vezető utat.

A kísérlet sikerült, a beteg belehalt

2011-05-15T13:11:00.000+02:00

Tegnap sikeresen véghez vittem a kísérletezésemet a Malév kupán. Persze az eredményen meg is látszott, hogy valami nem a megszokott ösvényen halad, de ez a legkevésbé se érdekelt. Ami érdekelt, hogy tökéletesen sikerült a teszt, s megkaptam a megfelelő eredményeket. S ezeket kiértékelve arra jutottam, hogy mindenképpen megérte ezt a versenyt feláldozni ennek a kísérletnek az oltárán. Természetesen nem várom el hogy bárki is megértse ezt, mint ahogy tegnap többen is csodálkoztak, hogy egy minősítő versenyen ilyenekkel "játszom", de ugye nekik kéthavonta van egy verseny, nekem hetente. Így azt hiszem belefér, hogy ebből egyet feláldozok annak érdekében, hogy egy magasabb szintre tudjak lépni. Most jön az eredmények alkalmazása a következő versenyekig.

Malév kupa - tesztverseny

2011-05-13T21:45:00.000+02:00

Holnap lesz a Malév kupa, ami egy igen érdekes tesztverseny lesz számomra, ugyanis egy elég új technikát fogok kipróbálni holnap versenyen. Ugyanis találtam egy lehetséges okot arra, hogy miért vannak rossz lövések is a sorozatokban. Kicsit drasztikus a dolog, de ugyanakkor viszont érdekes is, így megéri a kockáztatást. Arról nem is beszélve, hogy kockázat nélkül nincs győzelem. S így viszonylag gyorsan és egyszerűen ki fog derülni, hogy vajon az-e a hiba amire én gondolok. A héten arra is rájöttem, hogy milyen fontos az ideg helyzete az irányzékhoz viszonyítva, s hogy mennyire fontos minden egyes lövésnél leellenőrizni, hogy mindig ugyanúgy legyen.

www.sportkonzultacio.hu

2011-05-11T00:13:00.000+02:00

Támogatóim sora új taggal bővült, nevezetesen a http://www.sportkonzultacio.hu/ oldallal. Minden, a sporttal komolyabban foglalkozó versenyzőnek tudom ajánlani. Maximális támogatásomat élvezi mint ahogy eddigi szponzoraim/támogatóim is, s szerencsére ez kölcsönös. Természetesen továbbra is örömmel veszek bármilyen jellegű támogatást, mely segíthet célom/álmom elérésében.

Nincs cél, nincs íj, csak lőjél!

2011-05-10T00:11:00.000+02:00

Zen és az íjászat. Több helyen is lehet olyasmiket olvasni, hogy íj nélkül lőni, hogy az ember azonos a céllal és az íjjal. Az egyik kedvencem a Cél nélkül/íj nélkül mit kihúznál/csak lőjél/ne a középbe/de ne is mellé. Először azt hittem, hogy ez is, mint sok más zen-es íjászos idézet csak a mentális részére vonatkozik az íjászatnak. Azonban ma rájöttem, hogy nem. Magára a fizikai megvalósítására is vonatkozik a lövésnek. A szombati verseny után elég sokat gondolkoztam, és részben rájöttem hogy mi volt a hibák kiváltó oka, s ezt továbbgondolva, arra a következtetésre jutottam, hogy íj nélkül kell lőni. Részben azért is mert eszembe jutott az idézet. S akkor bevillant, hogy tényleg. Hisz bármely íjászt megkérdezünk, azt fogja mondani, hogy amikor íj nélkül csak gumiszalaggal, vagy csak úgy "árnyékíjászatként" íjászkodnak, akkor tökéletesen megy a lövés, de amint íjat vesznek a kezükbe, máris elveszik ez a tökéletesség. Tehát a megoldás, hogy úgy lőjön az ember mintha nem is lenne íj a kezében. Tehát ez az idézet nem csak a mentális hozzáállásról szól, hanem magáról a fizikai kivitelezésről is. S az az érdekes, hogy ahogy kerestem a pontos idézetet, végigolvastam még néhány ilyen zen idézetet, rájöttem, hogy több olyan idézet is van - melyet amikor eredetileg olvastam (még az íjászkodásom elején) - amikről eredetileg azt gondoltam hogy csak mentális mankók, de most hogy újra elolvastam őket, kiderült, hogy azok is ténylegesen a fizikai mozgásra is vonatkoznak. Így ma kipróbáltam az íj nélküli lövést. S nagyon jól működik a gyakorlatban is. Bár nem egyszerű úgy lőni, mintha nem lenne íj az ember kezében, hisz mégiscsak van az íjnak ellentartása. De ha sikerül kiküszöbölni ezt az apró kis kellemetlenséget, akkor egy nagyon kellemes lövést kapunk eredményül. Nemhiába, tudtak ezek a keletiek valamit.

Egy értelmetlen történet

2011-05-08T12:06:00.000+02:00

Ennek a kaotikus hétnek a megtetőzéseként tegnap Bécsben voltam egy teljes FITA versenyen. S így első blikkre azt mondanám, hogy ennek nem sok értelme volt. De mivel igyekszem mindenben megtalálni a legkisebb jót is, ezért egész úton hazafelé azon gondolkoztam, hogy mi lehet az a pozitívum ami miatt megérte elmenni a versenyre. De kezdjük először azzal, hogy miért nem volt sok értelme. Először is, a héten gyakorlatilag alig tudtam edzeni. Ami még nem lett volna olyan nagy baj, de mivel az új vesszőket hétfőn állítottam be pontosan, s új ideg is került az íjra, ezért nem ártott volna ha kicsit összeszokunk. S az irányzékokat is csak pénteken tudtam futtában beállítani, kissé szeles időben. S hogy ennek ellenére miért mentem el mégis? Mert a vonat jegy is, a nevezés is, minden már előre be volt fizetve, s nem lehetett lemondani. Meg hát egy versenyt nem mond le az ember csak azért mert nem tud rá felkészülni. Egyes számú pozitívum. Megtudtam, hogy milyen katasztrofális következményei tudnak lenni annak ha az ember nem tud felkészülni rendesen egy versenyre. Akár edzés, akár technikai felkészülést nézünk. Az idő ugyan jó volt (legalábbis sütött a nap), de elég jó szeles verseny kerekedett a végére. Bárcsak azt mondhatnám, hogy csak a szél miatt sikerült rosszul a lövés. Ezt még a hosszú távokra nagyjából rá tudom fogni, de a rövidtávos szétesésre egyáltalán nem. Kettes számú pozitívum. Nagyon jó volt a verseny, a szervezés, sok ismerős volt Ausztriából és Szlovákiából is, még helyi magyarok is rám találtak, a szervezők mindennel próbáltak elkényeztetni (kaja, pia, transzfer a vonathoz), tehát a szervezés, emberek, helyszín stb. csillagos ötös. No és itt nagyjából meg is álltam pozitívumok terén. Kerestem, kerestem nagyon... Eszembe jutott még, hogy utazni jó. Még ha olyan helyre utazik az ember ahol már kismilliószor volt, akkor is. Az utazás jó dolog. Ugye ilyenkor szokott az lenni, hogy a kitűzött célomat meg tudtam-e valósítani. Nos, egy nagyon kis részben igen. Nevezetesen, hogy a jól áll alá behúzott horgonyzást nagyon jól meg sikerült csinálni, de a lövés többi része nem volt az igazi. S itt jön az, hogy akkor mit tanultunk a versenyből. Azt, hogy ha felkészületlenül megy az ember, és menet közben nagyon szétesik, akkor hogyan kell resetelni a rendszert. Ugye először a felszerelésben keresi az ember a hibát. Hisz mi más lehetne rossz!! :) Felszerelés átnézve, minden lemérve, csavarok meghúzva (és igen, jó helyen voltak még a karok is). Utána jön, hogy megkérünk egy helyi szaktekintélyt, hogy ugyan már nézzen már rám lövés közben, hogy kívülről látszik-e valami űbergebasz probléma. A válasz... nem. Kívülről jónak tűnik a dolog. Talán lehetne az oldás egy kicsit "smooth"-abb. Szuper. Ez az ami a legrosszabb. Mert ha legalább látszana, hogy kidobom a kezem oldásnál vagy valami.. De nem.. Nekem egyedül és belülről kell megtalálni a hibát. S itt jön a reset gomb. Reset. Minden egyes apró mozdulatot egyesével átnézni lövés közben, megfigyelni kiértékelni - természetesen már rég nem arról van szó hogy eredményes legyen a lövés, csak a táblát találja el. Így a végére sikerült nagyjából két apró dologra leszűkíteni a hibalehetőséget. Az egyik hogy miért ment néha nagyon balra, a másik meg hogy miért tette ugyanezt a jobb oldalra. Persze tudtam, hogy ezek csak "mű kifogások", hisz az egész lövés menetén nem éreztem azt, hogy egyben lett volna, hogy meg lett volna az érzésnek akár csak a leghalványabb nyoma is. De valami konkrét hibát akkor is kell találni. Így legalább elmondhatom, hogy nem teljesen hasztalanul töltöttem egy hosszú és fárasztó napot.

Vesszőfeliratok

2011-05-03T23:01:00.000+02:00

Nem volt egyszerű játék, de nagyjából sikerült finomhangolni a vesszőket. De azt hiszem ezt még a következő 1-2 hétben néhányszor még elő fogom venni párszor. Most hogy már jól össze van hangolva a vessző az íjjal, itt volt az ideje, hogy kellőképpen fel is legyen címkézve. Eddig csak filccel volt ráírva a név, meg a vessző sorszáma, azaz betűszáma, de úgy éreztem, hogy most már jó lenne valami dizájnosabb is. Így sikerült névre szóló matricákat készíttetni a vesszőkre, és csodák csodájára, néhány nap alatt megérkezett, ami az internetes rendeléseknél nem túl gyakori. De ami a legszebb az egészben, hogy úgy küldte el a készítője őket, hogy még ki se tudtam fizetni. Ugyanis olyan gyorsan elküldte, hogy még az utalási infók se érkeztek meg, mire a kész matricák már a postaládában voltak. Ritka az ilyesmi. Természetesen amint megjönnek az utalási infók, küldöm majd a pénzt. Így most már nagyon profi felirat van a vesszőkön. Már csak az új tollaknak kell megérkezniük, hogy a teljesen tökéletes végső formájukat elnyerjék a vesszők. Most már semmi nem állhat az új csúcsok útjába. Legfeljebb jómagam. De azt meg könnyen le tudom győzni.

Egy újabb csillag

2011-04-30T22:54:00.000+02:00

Ismét csillag született... s nem a tévés műsorra gondolok. Ma újra Szlovákiába mentünk versenyezni, mert az itt van a szomszédban, és mert az jó. És mert idén a teljes FITA a divat, és a környező országokban rendeznek ilyen versenyeket. Így most 5-6 héten keresztül minden hétvégén teljes FITA versenyre fogunk járni. A versenynek ismét nagyszerű volt a szervezése, csodálatos időnk volt, és gyakorlatilag még be se fejeztem az íj szétszerelését amikor már elkezdődött az eredményhirdetés. Arról nem is beszélve, hogy most már bármelyik szomszédos országba megyünk is, ott már régi ismerősként fogadnak, és mindig van néhány ismerős arc. A lövés ismét vegyesen sikerült. Arra már rájöttem, hogy én mindig többet szeretnék elérni, mint amit ténylegesen elérek, hogy a helyszínen általában mindig úgy érzem, hogy még nem adtam ki a maximumot magamból, és még sokkal többre vagyok képes, ugyanakkor utólag visszanézve mindig kiderül, hogy jobban teljesítettem mint ahogy éreztem, illetve ahogy az addigi versenyeken teljesítettem. Ez így volt ma is. A négy távból kettőn új egyéni csúcsot lőttem, valamint így az össztáv is új egyéni csúccsal zárult. Mindezt úgy, hogy az új vesszőket még nem sikerült teljesen belőni a távokhoz. S a mai versenyen is sikerült "begyűjteni" egy újabb FITA csillagot. A következő szintet. Ráadásul amit a héten gyakoroltam, azt is sikerült véghezvinni a versenyen, és most már az 50-es távnál sikerült rájönnöm egy hibámra és megfejtenem annak problémáját. Így ismét van mit gyakorolnom a héten bécsi versenyig, amellett, hogy az új ideget és a vesszőket finomhangolom.

Új vesszők

2011-04-28T21:21:00.000+02:00

Mondhatni történelmi pillanat következett be ma. Először is új vesszőim vannak. Ami így két nappal verseny előtt nem annyira előnyös, de a régi szériából nem volt annyi, hogy egy teljes FITA távot végig tudjak lőni biztonságban. Ugyan a tollak még nem jöttek meg amiket szerettem volna használni, de a régi szériából még volt annyi, hogy 9 vesszőt össze tudjak rakni. Ma egyenlőre sikerült összehangolni a vesszőket az íjjal, az új ideget és a teljes pontos finomhangolást majd jövő héten a verseny után. Egyenlőre az volt a fontos, hogy nagyjából össze legyen hangolva a vessző az íjjal. S ez az ami a történelmi pillanatot képezi. Ugyanis mióta íjászkodom, ez az első olyan vessző széria, mely mondhatni tökéletesen össze van hangolva az íjjal. Eddig max 30 méterig tudtam rendesen behangolni a vesszőket. Ezekkel azonban még 70 méteren is tökéletesen sikerült a hangolás, így gyakorlatilag mindegy, hogy tollas vagy tollatlan vesszőt lő ki az ember. Eszméletlenül jó volt látni, hogy nem kanyarog a vessző, és végig egyenesen repül. Persze holnap még gyorsan be kell lőni a távokat még a szombati verseny előtt, de az már részletkérdés. Aztán jövő héten jöhet az új ideg és a finomhangolás.

A kereszt.... vallás és íjászat

2011-04-26T00:09:00.000+02:00

Most hogy így a kereszt ünnepénél tartunk a naptárban, mely egy igen jelentős és fontos ünnepe az egyháznak, kikristályosodott bennem egy másik kereszt fontossága is. Ez pedig az íjászaton belül található. Nevezetesen a helyes testtartás. Az tudvalevő, hogy a jó lövéshez fontos, hogy a testtartás egy keresztre emlékeztessen. Valamint az is elég evidens, hogy ezt a testtartást a lövés után is fenn kell tartani a becsapódásig. Ebben viszonylag mindenki egyet ért. A különbség a kereszt vízszintes karjaiban található. Abban, hogy ki hogyan értelmezi a kezek megfelelő pozícióját. Vagyis az ideg és a csontok által bezárt szögek különbségéről beszélünk. Már itt is vannak igen jelentős hozzáállásbeli különbségek a különböző "iskolák" tekintetében. De abban alapvetően egyetértenek, hogy oldásnál a könyök "hátrafelé" elmozdul. Azonban ezzel kapcsolatban van egy elég eretnek gondolatom. No nem mintha ez lenne az első olyan megoldásom mely homlokegyenest szembemegy a többség által elfogadott nézetekkel (lásd kattintó használata). S hogy mi ez az eretnek gondolat? Nevezetesen az, hogy a könyök maga nem megy hátra oldásnál, ugyanakkor az oldás mégis hátrafelé halad, lendületesen és határozottan. Kicsit ellentmondásos az igaz, azonban kivitelezhető a dolog. S hogy miért? Nos. Mi történik oldáskor? Az íjász jobb oldala egy hatalmasat rándul ahogy a jobb könyök hátralendül. Ezt a rándulást ugye valahogy ellensúlyozni kell a másik oldalon. Ami rengeteg izom felesleges munkáját jelenti, arról nem is beszélve, hogy a kereszt "eltörik" a felülről nézett hosszanti tengelyén. Ami nem jó. De ami a leginkább nem jó az a sok felesleges izom munkája. Hisz az íjászat akkor ideális ha a lehető legkevesebb izom vesz részt benne. A lövést igyekszem minden tekintetben a minimális elv alapján felépíteni, s ennek a legújabb részlete a hátra oldás rándulás nélkül. Kemény feladat, de jól végrehajtva tökéletesen mozdulatlan lövést lehet kivitelezni, tökéletes eredménnyel.

nyusziünnep

2011-04-23T23:11:00.000+02:00

Kellemes nyusziünnepet kívánok mindenkinek!

Problémamegoldás

2011-04-18T21:33:00.000+02:00

Úgy szeretem a problémamegoldást. Főleg amikor ez az íjászattal kapcsolatos, és egy hibát problémát ki tudok javítani. Az egész ott kezdődik amikor rájövök egy problémára. Már ez tök jó dolog, de az az igazi, amikor rájövök arra, hogy hogyan lehet kijavítani. Ennél már csak az a jobb amikor sikerül is kijavítani. Ezen túl már csak az van, amikor ezt fixálni is tudom a mindennapi rutinban. S ugyan azt még nem tudom, hogy a mindennapi gyakorlás során sikerül-e állandósítani, de az már biztos, hogy a hétvégi versenyen egy nagy hibára sikerült fényt deríteni, s annak a megoldására és helyrerakására is. Tegnap még csak elméletben találtam ki, hogy mit kéne csinálni, s ma sikerült ezt a gyakorlatban is megvalósítani. Nagyszerű volt. Már csak meg kell tartani, és ezt mindig ismételni. Az a szerencse, hogy az utóbbi időben azt vettem észre, hogy minden változtatás sokkal gyorsabban rögzül, és sokkal állandóbban megmarad.

Jászói kupa

2011-04-17T21:47:00.000+02:00

A hétvégét Szlovákiában töltöttem az idei első teljestávú FITA versenyemen. Szerencsére még számos ilyen verseny lesz, de ez volt a sor elején az első. Szombat hajnalban indultunk, a napfelkelte már az úton ért minket. Előző este derült ki, hogy nem csak ketten megyünk, hanem még jön néhány magyar a versenyre. A verseny nagyszerű volt. Csodálatos időjárás volt, szuper szervezés, nagyszerű pálya, kiváló vendéglátás, szuper emberek, versenyzők. Tényleg minden tekintetben csak pozitívan tudok nyilatkozni a versenyről. A verseny és a teljesítményem kicsit ingadozó volt. S bár a verseny alatt úgy éreztem majdnem végig, hogy pocsékul megy, de így visszatekintve sikerült némi pozitívumot felfedezni. Bár így utólag visszanézve számos olyan verseny volt ahol úgy éreztem, hogy szarul megy, azonban abszolútértékben mégiscsak jól lőttem. Ez lehet hogy annak köszönhető, hogy mindig többet akarok elérni. Tehát... 90 méteren és 30 méteren új egyéni csúcsot lőttem, és sikerült beszereznem egy új FITA csillagot is a verseny során. Azt menet közben is éreztem, hogy 50-en, 70-en eléggé elizéltem a versenyt. A 30-as táv közepe táján nagyjából rájöttem, hogy mit szúrtam el a verseny közepén. Ezen sikerült is javítani kicsit és a másnapi kieséses fordulók alatt sikerült alkalmazni is aminek köszönhetően sokkal jobban lőttem a 70-et mint szombaton. Ha szombaton ugyanígy tudtam volna lőni, akkor 70-en is úgy egyéni csúcsot lőttem volna nagyon simán. No de majd legközelebb. Így is jól szerepeltem magamhoz képest, és ez a lényeg. Persze a többi magyar versenyzőhöz képest sincs miért szégyenkeznem, hisz a kieséses fordulók során ugyanabban a körben (a legjobb nyolc közé jutás során) estünk ki hárman is. Így egy emberként szurkoltunk utána még talpon álló társunknak, de sajnos ő is kiesett a következő körben. Azonban ezúttal is bebizonyosodott az, hogy aki engem kiejt a kieséses fordulók alatt, az egész az aranydöntőig jut. S most is a második helyig jutott aki kiejtett. A verseny után mindkét nap volt némi időnk egy kis kiránduláshoz is. Ami nagyon jó volt, hisz Jászó környéke rengeteg szépséget rejt. Tavakat, hegyi patakokat, hegyeket, barlangokat, szép épületeket. Szombat este csak sétálgattunk egyet a természetben, ma pedig megnéztük a Jászói barlangot ami a világörökség része, és nagyszerű barlang volt. Hazafelé még útba ejtettünk egy várat is, de még így is sikerült világosban hazaérni. Egyszóval nagyszerű kis hétvége volt.

Könyvvásár

2011-04-15T20:49:00.000+02:00

Most hétvégén zajlik a nagyon sokadik nemzetközi könyvvásár a Millenárison. Mivel a hétvégén Szlovákiában leszek versenyezni, ezért még ma gyorsan kiugrottam megnézni a vásárt. Hisz egy könyvkiállítás-vásárt nem lehet kihagyni. Persze ha biztosra akar menni az ember akkor pénz és bankkártya nélkül teszi tiszteletét egy ilyen helyen. Természetesen ez most se sikerült, így némi vásárfiával sikerült hazatérnem. Egész konkrétan egy hátizsáknyi könyvet vettem. Hisz voltak jó akciók, jó könyvek, olcsó könyvek, és még olcsóbbak. A kedvencem egy hatkötetes gyűjtemény volt, egyenként 3-400 oldalas kötetekkel, melyek Gyurcsány ténykedését taglalják, mindegyik kötet egy-egy időszakot fog át. Félreértés ne essék, nem aktív politikai meggyőződéseim miatt vettem meg ezt a csodás gyűjteményt. Mindössze azért, mert ez a szép gyűjtemény mindösszesen 1000 forintba került. S úgy gondoltam hogy ennyit még a poén kedvéért is megér ez a történelmi sorozat. De hogy valami értelmes könyvet is említsek, a tavasz egyik nagy slágere a 100 történelmi tévhit, illetve folytatása, az újabb 100 történelmi tévhit. Nagyon érdekes történelmi tévhiteket, mítoszokat mesél el, hogy pontosan hogyan is történtek. Ilyen például a déli harangszó története, Dugovics Titusz, Erzsébet királynő, a francia forradalom, stb. Nagyon érdekes. Tényleg rengeteg olyan van benne amit biztosnak hisz az ember, pedig korántsem az. A másik kedvencem egy a magyarországi turistautakat bemutató könyv. Magyarország legszebb túraútvonalai címmel. S bár a kiállítás nem túl nagy, de szerintem mindenki tud egy-két érdekességet találni aki szereti a könyveket.

Karbantartás

2011-04-11T21:32:00.000+02:00

Ahogy Murphy mondta volt, ami elromolhat az el is romlik. Az utóbbi 1-2 hétben eltörött a szemüvegem, az íj irányzéka, elszakadt az íjhátizsák cipzárja, szétszakadt két nadrágom is, eltört a kerékpár pedálja és lyukasak a gumik rajta. Mondhatni Isten nem ver bottal. Így ma úgy döntöttem hogy kicsit utánajárok a dolgoknak, hogy mit hol lehet megjavítani. Éljenek a mesteremberek!! Így voltam optikusnál, varrónál, kerékpár szervizben és még a szükséges alkatrész is megérkezett Ausztráliából az irányzékomhoz. Mondhatni egész termelékeny és eredményes napot zártam.

Szél szél szellőcske...

2011-04-09T21:53:00.000+02:00

No lezajlott az évadnyitó. Mint ahogy azt előre sejtettük, volt némi szellőcske a mai napon. A pálya verseny félbe is lett szakítva mielőtt még ténylegesen elkezdődött volna, ugyanis az első két belövés alatt több tucatnyi vessző került a táblák mellé-mögé-fölé-alá, de semmiképpen sem a vesszőfogókba bele. Olyan erős szél volt hogy egyes vesszők olyan erővel sodródtak oldalirányba, hogy amikor becsapódott a vessző a táblába, azon nyomban el is törött. Mivel ugye a vessző hegye már megállt mozogni, de a többi része még folytatta útját oldal irányba, így tőbe beletörte azon nyomban magát a táblába. Gyakorlatilag egy táblányival odébb kellett célozni a találathoz. Arról nem is beszélve, hogy nem egyenesen hanem majd 45 fokos szögben álltak a vesszők a táblában. De egy pozitívum volt, mégpedig hogy egyetlen tábla sem borult fel (lásd évadzáró), ugyanis most nagyon szépen le voltak szögelve az állványok. Így néhány óra szünet, és a pálya átforgatása után, egy rövidített verseny keretében folytattuk a napot. Természetesen emlékezetesen vidám volt a hangulat, s bár a szél erősödött de mivel így már a hátunk mögül fújt így kicsit könnyebb volt célra tartani, de még így is eléggé talált-nem talált jellege volt a versenynek. Jómagam eléggé élveztem a versenyt s még egész jól is ment. Még néhány válogatott kerettagot is sikerült beelőzni. Ilyen körülmények között ez egy jó kezdetnek számít így év elején. Azért remélem ezentúl kicsit szélcsendesebb lesz az időjárás a versenyeken. S mivel ilyen szél volt, mindenki észrevétlenül le is égett rendesen...

Szabadtéri szezon

2011-04-08T20:52:00.000+02:00

Holnap elkezdődik a szabadtéri versenyszezon. Tápiószentmártonban a Kincsem lovasparkban lesz az íjász évadnyitó. Már előre látható, hogy nem ezen a versenyen fognak új országos csúcsok születni, ugyanis 90 km/h-s viharos szelet, széllökéseket jeleznek előre. Némelyek szerint még akár esni is fog. Nekem meg tegnap még a jobb csuklóm is meghúzódott/rándult vagy valami hasonló. A lényeg hogy be van kötve. De szerencsére annyira nem fáj, hogy ne tudjam kihúzni az íjat. No meg mivel holnap úgyis vihar lesz, ez lesz a legkisebb probléma. De a lényeg, hogy végre elkezdődik a szabadtéri versenyszezon. Azaz innentől kezdve nagyjából minden hétvégén verseny. S idén gyakorlatilag csak a pályaversenyekre fogok menni. A következő másfél-két hónapban nagyjából csak ilyen versenyek lesznek számomra. Még szerencse hogy itt a környéken (Ausztria, Szlovákia, Szlovénia stb.) is vannak ilyen versenyek, így nem kell túl messzire menni egy jó kis nemzetközi versenyre.

Bringázz a munkába mozgalom

2011-04-04T19:56:00.000+02:00

Ha már állandóan kerékpárral közlekedek, úgy döntöttem, hogy csatlakozom a Bringázz a munkába mozgalomhoz, ami pont ma indult. Így idén már én is a rendszer része lettem, csatlakozva azokhoz az ezrekhez, akik nem csak a hétvégén veszik elő a kerékpárt. Bár már az is nagyon szép hogy hétvégéken milyen sokan veszik elő a kerékpárt. Most hétvégén is tömegek voltak a pálya mellett futó kerékpárúton. De az lenne a jó ha egyre többen a hétköznapokban is tekernének. Így a MISZ pályára létrehoztam egy RTK csapatot a bringázz a munkába oldalon, amelyik csapathoz lehet csatlakozni aki szintén le akarna járni a pályára edzeni kerékpárral. Tekerésre fel! Bár ma majdnem megszívtam, mert a nap vége felé már elég erős szél kerekedett és az eső is majdnem elkapott. De ma még megúsztam szárazon a tekerést.

Online "garage sale" - eladó, eladó, eladó!!

2011-04-03T19:32:00.000+02:00

Amerikában van egy jópofa intézmény, a "Garage sale" azaz a garázs vásár. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy az otthon feleslegessé vált cuccokat az ember kipakolja - a garázsból ugye - az elülső kert füvére, ahol mindenki kedvére megnézheti azokat, és baráti áron meg lehet vásárolni. Nos sajnos Magyarországon ez még annyira nem bevett dolog, de én azért próbálkozom. Most volt a lomtalanítás, és rájöttem, hogy van itthon egy csomó olyan dolog, melyet évek óta gyakorlatilag nem használok. S nagyon valószínű, hogy a következő néhány évben se nagyon fogok. S ezek némelyikének még van némi kereskedelmi értéke, illetve lehet hogy valakinek még kellhetnek ezek a dolgok. Míg néhány év múlva már maximum csak a lomtalanításra lehet majd a kupac tetejére kidobni. Így ráadásul még helyet is tudok megtakarítani a lakásban. Úgyhogy most hirtelenjében feltöltöttem néhány dolgot a Vaterára hisz onlány ott lehet értékesteni dolgokat. Van itt fényképezőgép, webkamera, ébresztőóra, 3D puzzle, bútor, darts tábla. Ezeken kívül amit még nem sikerült feltenni... van még bordásfal, modellvasút, társas, legó, ruhásszekrény, monitor, asztali számítógép, hősugárzó, National Geographic magazinok stb.. Ha valaki érdeklődik valamelyik iránt, írjon! :) S így a végére néhány link a már Vaterára feltöltött cuccokról:
http://www.vatera.hu/casio_exilim_ex_fh_25_fenykepezogep_1450203460.html
http://www.vatera.hu/millenium_mn9130_ebresztos_radio_led_1450331142.html
http://www.vatera.hu/genius_look_312p_webkamera_plusskutyanak_alcazva_1450330130.html
http://www.vatera.hu/szamitogep_hangszoro_1450334301.html
http://www.vatera.hu/ket_oldalas_darts_tabla_1450665083.html

http://www.vatera.hu/3d_foldgomb_puzzle_530_darabos_1450667137.html
http://www.vatera.hu/3d_puzzle_836db_neuschwanstein_disney_kastely_1450668224.html
http://www.vatera.hu/pipereasztal_1450669125.html

Tavasz a kertben

2011-04-03T18:49:00.000+02:00

Irányzéktörés

2011-03-31T19:58:00.000+02:00

Ma nem volt túl jó napom a pályán. Egyrészt félúton a lövések közepette elkezdett zizegni a reflex karok vége, aminek okára nem teljesen jöttem rá. Azonban ez csak a kisebb bajom volt, ugyanis egyszer csak lövés közben letörött az irányzék feje. Nem voltam túl boldog, mivel ez a jó Titan Scope irányzék fej volt, amit azért szerettem, mert nagyon vékony tüskét lehetett beletenni, amivel sokkal pontosabban és könnyebben lehetett célozni mint a Beiter féle irányzékfejjel. Most kénytelen vagyok újra kísérletezni, hogy vajon melyik megoldás lesz a legjobb pótlék, amíg nem küld a Titan egy új fejet. De erősen kétlem, hogy ez megérkezne a következő 1-2 verseny előtt.

BKV vs. Kerékpár - azaz itt a tavasz

2011-03-30T19:52:00.000+02:00

Itt a tavasz, a jó idő, s így már jó ideje mindenhova kerékpárral járkálok. Így hogy itt falun lakunk, ez egész egyszerű, és praktikus. Igaz, hogy eddig is itt rákosborzasztón laktunk, de eleinte a "kertvárosi" övezetben, azaz szép hosszú sorházak egyik szeletében. Majd beköltöztünk a falusi panel lakótelepre, de az utóbbi időben már az igazi falusi telepen leledzünk. Így itt akár gyalogosan is könnyen elérhető minden, de kerékpárral még gyorsan is. Arról nem is beszélve, hogy egészségesebb és sportosabb is. Úgyhogy hosszú évek óta először azt hiszem nem veszek BKV bérletet, hisz úgyse nagyon járok be a városba. Ha meg mégis akkor majd jegyekkel utazom, mert szerintem még így is gazdaságosabban fogok kijönni. Amikor néhány hete elkezdtem kerékpározni, akkor már az is igen megerőltető volt, hogy a pályára lekerékpározzak. Pedig kb 2 perc kerékpárral. De mondjuk eléggé el voltam már szokva ettől a fajta mozgástól. Mostanra azonban már egész jól belelendültem a kerekezésbe. De hát mindig is szerettem ezt a sportot. S most hogy ilyen jó idő van, és a nap egy jelentős részét a pályán töltöm már lassan a naptejet is elő kell keresnem, mert kezd leégni az arcom, s a kezeimen is meglátszik már a nap hatása. Azt hiszem most már végérvényesen itt a tavasz és a jó idő!

Az ujjvédő - egy kicsi mégis kritikus kiegészítő

2011-03-28T22:45:00.000+02:00

Mindig is úgy voltam, hogy az ujjvédő egy kritikus eleme az íjászatnak. S sokszor egy eléggé elhanyagolt eleme. Sokan úgy vannak vele, hogy csak kell egy ujjvédő azt annyi. Pedig rengeteg minden múlhat ezen a kicsi kiegészítőn. Hisz ez az a pont ahol a legkritikusabban érintkezik az íjász az íjjal. S nekem is ezzel a kis kütyüvel gyűlt meg eddig a legtöbb bajom. Ugyan már egy fél éve sikerült a legújabb és eddig úgy tűnik hogy eddigi legjobb "fémközéprészt" megcsináltatnom az ujjvédőhöz, de ez még csak a kezdet volt. Néhány hónappal ezelőtt az ujjtartó részt is sikerült nagyjából tökéletesre kialakítani - bár ezen még lehet kicsit finomítani - de még mindig nem volt az igazi. Még a bőr volt hátra. Az elmúlt 1-2 hónapban éreztem hogy valami nincs rendben a dologgal, ugyanis olyan 100 lövés után elkezdett fájni az ujjam. Így újra belevágtam a nem túl hálás feladatba és egy újabb adag bőrt készítettem az ujjvédőhöz. Nem egyszerű játék. És láss csodát, használt. Egyrészt simán végig tudtam lőni a 250 lövést a legkisebb fájdalom nélkül, valamint a technika is sokkal gördülékenyebb lett. Pedig csak egy kis módosítást végeztem a bőrök alakján és méretén, és máris sokkal jobb lett a tartás, az oldás, a "horgonyzás". Elképesztő, hogy egy ilyen kis apróság ekkora hatással lehet a lövés egészére. S ugyan most úgy tűnik, hogy ez sokkal jobb mint az eddigiek közül az összes, nem tudhatni, hogy ez vajon a végleges verzió-e vagy még kell-e rajta módosítani a jövőben.

Ismét Föld órája

2011-03-25T19:22:00.000+01:00

Ismét elérkeztünk az évnek abba a szakaszába amikor a világot átölelő környezetvédelmi kampány időszaka van. Nevezetesen holnap este lesz ismét a Föld órája, amikor egy órára leoltjuk a lámpákat, ezzel is kifejezve hogy támogatjuk a környezetvédelmi kezdeményezéseket. Ezúttal azonban kicsit tovább lép a kezdeményezés és arra ösztönöz mindenkit hogy a 60 perc után is folytassa a környezetvédelmi kezdeményezést. Hogy inkább megújuló energiaforrást használjanak az emberek, valamint hogy a vízre fokozottan ügyeljünk, hisz a nem is olyan távoli jövőben ez még igen nagy hiánycikk lehet. S ha már a Föld órájánál tartunk, a hétvégén még az órát is előre kell állítani egy órával. Ami azt jelenti, hogy itt a nyár hamarosan... és még a Forma-1-es szezon is a hétvégén kezdődik. Kár hogy az idő pont a hétvégén fog elromlani.

Finomhangolás

2011-03-23T20:13:00.000+01:00

Elérkezett a tavasz, azaz egész pontosan a szabadtéri szezon. Végre véget értek a terem versenyek. Véget ért a szemaforok korszaka. Jöhetnek a hosszútávok. 30-50-70-90 méterek. Amiről igazándiból szól az íjászat. Ennek azonban így szezon elején, meg néha szezon közben is, van egy kevésbé izgalmas része. Nevezetesen a felszerelés finom hangolása a hosszú távokhoz. Ugyanis rövid távon nem annyira fontos, hogy pontosan be legyen hangolva a felszerelés, hisz nagyon közel van, és "még" nagyon gyorsan repül a vessző. Azonban ahogy nő a távolság, úgy nő annak is a fontossága, hogy a felszerelés tökéletesen be legyen hangolva. Ez pedig egy hosszú, aprólékos, sziszifuszi munka, amit azonban mindenképpen el kell végezni, hogy a maximumot ki tudja hozni az ember a felszereléséből. Így a mostani néhány napnak ez az elsődleges célja, feladata.

Az EB vége és ami utána van - avagy a kulisszák mögött

2011-03-22T12:19:00.000+01:00

Az elmúlt három napban nem sok időm volt gépezni/netezni. Azt hiszem ritka amikor 2-3 napig be se kapcsolom a számítógépet. De ez most egy ilyen ritka pillanat volt. Szombaton miután lelőttem a napi adagomat, ami jelentősen jobban sikerült mint a pénteki táv, akár már végezhettem is volna aznapra az EB-vel, de természetesen ez nem így volt. Amint vége volt a 3D open kieséses szakaszának, egyből nekiálltunk szétszedni a 3D pályát. Ami azt jelentette, hogy az egész F pavilont kellett kiüríteni. Sorba pakoltuk meg a teherautókat, de még így is maradt jócskán ami az aznapi fordulókba nem fért bele. De legalább a rámolás már megvolt, már csak néhány szortírozott kupac várt a maga teherautójára hogy elszálítsák. Irány haza, ágyikó, hajnalban kelés. Vasárnapi EB táv. Lövéstechnikailag/érzésre nagyon jól sikerült, eredményre kevésbé. Majd jött az OB, az EB eredményhirdetése, majd az OB eredményhirdetése. Maga az eredményhirdetés hosszabb volt mint az OB verseny maga, köszönhetően a rengeteg kategóriának. Ezalatt azonban a nézők közül már ismét eltűntünk néhányan, hogy az A pavilonban lévő standokat el kezdjük lebontani. Majd mikor már mindenki elment az eredményhirdetésről, akkor jöhetett a G pavilon maradéka, ahol az eredményhirdetés is volt. Innen vasárnap este már úgy sikerült elmenni, hogy másnapra már "csak" az maradt hogy 3-4 körben megpakoljuk a teherautót. Így ismét irány haza aludni, hétfő reggel kelés. Ekkor már mindenki bőven túl volt az EB-n. Már tele volt a Facebook az EB-s képekkel, gratulációkkal, kommentekkel, lájkokkal. És természetesen a dicséretekkel és elismerésekkel, hogy milyen jó munkát végzett a szervezőség. Ezúton ragadnám meg az alkalmat hogy én is megköszönjem a szervezőknek és a segítőknek hogy egy ilyen jó EB-t sikerült összehozniuk. Én általában az előkészítés munkájában nem szoktam részt venni az ilyen nagyobb versenyeknél. Néha segítgetek menet közben, azonban leginkább akkor jön el az én időm amikor véget érnek a versenyek. Amikor az elpakolás, a rámolás, a takarítás kezdődik. Amikor mindenki elégedetten hátradől, hogy milyen jó volt a verseny, és elindul haza. Valamiért az előkészítésre és a menet közbeni segítségre több embert lehet mozgósítani, mint az utólagos "romeltakarításra". Tehát hétfő hajnalban irány vissza a BNV-re (újabban HUNGEXPO). Teherautó megpakolása raklapokkal, biztonsági kerítésekkel, irány a rendőrség, ott lepakolni, vissza az újabb fordulókra, menet közben még a maradék szemetet és apróságot is kitakarítani a pavilonokból. Hétfő dél magasságában - egy nappal az utolsó EB lövés után - még egyszer körbenézek a pavilonban, megállapítom hogy tökéletesen üres, majd utolsóként elhagyom a helyszínt és irány a "bázis". Hisz ugyan a helyszínt sikerült kiüríteni, de a hétvégi rohanásban a kocsikról nem volt idő szép rendben lepakolni a raktáraknál, hanem csak mondhatni "ömlesztve" egy kupacba lettek pakolva a célok, állatok, állványok stb. Így hátra van még a rámolás utolsó fázisa, a rendrakás, szortírozás. Estére sikerül is a nagyjával végezni, legalább annyira, hogy minden bekerül a saját raktárjába, és némileg rend ereszkedik az udvarra, hogy ott már közlekedni is lehessen. Persze apróbb rámolás még szükségeltetik, de ahhoz én már nem kellek. Így este irány haza, alvás. Végre van idő kipihenni magam, és így kedd reggel olyan 10-kor mikor felkelek, számomra is véget ér az EB. Röpke két nappal azután hogy a lövések véget értek. Félreértés ne essék, nem panaszkodom, mert élvezem az ilyen rámolást, romeltakarítást, csak gondoltam megírom, hogy egy versenynek általában nem akkor van vége amikor kilőjük az utolsó vesszőt, de még csak nem is akkor amikor az eredményhirdetés véget ér. Persze még ezt követően is vannak tennivalók, de az már a "vezetőség" körébe tartozik, és az már csak irodai jellegű utómunka. Mondhatni kevésbé látványos.

Európa Bajnokság - 3D Eleven Open - a kezdet... és a vég...

2011-03-18T22:15:00.000+01:00

Ma sikeresen túl lettünk az EB első napján, hogy szép magyarul fogalmazzak. Tegnap volt a hivatalos gyakorlás és regisztráció. Tegnap nagyon jól ment a lövés, ma annál rosszabbul. Valahogy még bennem van az hogy ha elkezdődik a verseny akkor kicsit lefagyok.. Kicsit nagyon. Ugyan három napos lesz az EB, de a mai után nem sok esély maradt hogy bármi értelmeset alkossak az összteljesítmény tekintetében. Természetesen azért mindent igyekszem megtenni az ügy érdekében, de ahogy az angol mondja, túlhaladtuk a "point of no return" részt. Azonban a 3D Eleven Open-en egész jól teljesítettem. Ugyanis az Olimpiások közül (tehát a saját kategóriámban) sikerült a legjobbnak lenni, és az eddigi legjobb eredményemet lőni, ami majdnem elérte az első osztályú szintet. S bár igaz, hogy ez a pálya könnyebb volt mint az elmúlt éviek bármelyike, de az elmúlt évben még a harmadosztályt se nagyon sikerült meglőni ebben a szakágban. Tehát azért volt némi pozitívuma a mai napnak. No meg persze a jó társaság és a jó verseny. Ezúttal a szervezésre nem nagyon lehet panasz. Természetesen ha valaki nagyon akar kötekedni akkor most is találhat hibát. A versenyeket leszámítva a legtöbb érdeklődést a szervezők piros, zöld és narancs pulcsijai kapták, melyekért erőteljes harc/lobbizás/alkudozás kezdődött. S ez csak tovább fog fokozódni. Míg az EB pólót lehet kapni, addig ezeket a STAFF pulcsikat nem, - s mivel igencsak jól néznek ki - elég nagy a kereslet rájuk.

Íjász Európa Bajnokság a FEHOVA kiállításon

2011-03-14T10:29:00.000+01:00

Itt a tavasz, a jó idő, és vele együtt elkezdődtek a komolyabb versenyek is. Most hétvégén lesz az IFAA Európa Bajnokság, az ELEVEN Open 3D pénzdíjas verseny, és az IFAA Országos Bajnokság is. Mindhárom itt Budapesten a FEHOVA kiállítás területén. Az érdeklődőket sok szeretettel várjuk. A versenyekre nincs külön belépő. Csak a FEHOVA jegyet kell megvenni. A versenyek a G, A, F pavilonokban lesznek. Péntek, szombat, vasárnap lesznek a selejtezők, kieséses fordulók, és vasárnap délután lesz az eredményhirdetés. Nos, ez volt itt a reklám helye. Gyertek nézőnek, szurkolónak!

Stabilitás

2011-03-11T22:59:00.000+01:00

A mai nap a stabilitásról szólt. Egyrészt Japánban volt némi stabilitásvesztés, egy igen jelentős földrengés képében. Elképesztő képsorok voltak a tévében. Főleg a szökőárról. Idehaza jómagam pedig a stabilitás jegyében végeztem a mai edzést. Van egy olyan "része" az íjnak, ami igen feltűnő az íjon, mégis nagyon kevés figyelmet szokott kapni, annak ellenére, hogy milyen kritikus a jelentősége. Ez pedig a stabilizátor. Hogy pontosabban fogalmazzak, a stabilizátor rendszer. Ugyanis ideális esetben ez egy precízen összehangolt rendszert alkot. A baj csupán annyi, hogy idehaza a legtöbb íjász egy bővített mondatban össze tudja foglalni a stabilizátorok szerepét, funkcióját és beállítását. Amiért nagyon nem lehet hibáztatni senkit, hisz a magyar íjász irodalom finoman szólva is szegényes. S ezen belül is a stabilizátorokról még kevesebb információ található. Van egy-két ismerősöm akinek kikértem a véleményét, és ők már 3-4 összetett mondatra tudták bővíteni a témában a tudásomat, de még így is úgy éreztem, hogy ennél azért ez összetettebb probléma. Hisz alapvetően az egész íjnak a dinamikáját alapvetően meghatározza a stabilizátor rendszer helyes beállítása hangolása. A mai napom egy igen jelentős részét azzal töltöttem, hogy ezt ideálisra állítsam, hogy a jövő heti Európa bajnokságra ez is meg legyen. Előkerestem a házi könyvtár íjászos vonatkozású könyveiből (angol források) az ide vonatkozó fejezeteket, és kicsit kutakodtam a neten is, így már egész tetemes, több tucat oldalnyi anyagot sikerült levadásznom a témában. Bár nem volt egyszerű. Pedig az íj dinamikája, fizikája egy igen jelentős befolyásoló tényező célzáskor és lövéskor. S úgy éreztem, hogy elérkezett az idő végre ezzel is foglalkozni és ezt is beállítani.

A tökéletessék varázsa

2011-03-07T19:05:00.001+01:00

Sokkal jobb érzés úgy lőni, amikor minden tökéletesen működik, mint amikor szenvedni kell azért hogy egy-egy részét a lövésnek kijavítsa az ember. Ma sikerült véghezvinni a tökéletes lövést. Annak minden részlete tökéletesen sikerült. Tökéletes egyensúly, tökéletes mozdulatok, teljes mozdulatlansága a testnek, teljes mentális koncentráció, eggyé válás a céllal, teljes lazaság. Semmi feleslegesen nagy mozdulat, illetve ha már itt tartunk egyáltalán semmi felesleges mozdulat. Egészen más érzés volt így lőni. Nagyszerű érzés volt! És ráadásul még ismételni is tudtam, többször is. S ha így lő az ember, akkor több száz lövést is leadhat, akkor se fog elfáradni, mivel ilyenkor olyan minimális az izommunka, mintha az íj nem is lenne az ember kezében. Szinte nem is kell az izomzatot használni, leszámítva azt a vázizomzatot, melyet folyamatos jelleggel használ az ember ahhoz hogy ne essen össze. S mivel ezek az izmok rendkívül strapabíróak, így a tökéletes lövések során szinte egyáltalán nem fárad az ember. A teljes lazaság és könnyedség érzése árad át az emberen. Megvalósul a mozdulat könnyedsége, eleganciája, folytonossága, ahogy egy könnyed levél száll az őszi szellőben. Mint egy tökéletes balettmozdulat. Könnyed, laza, de ugyanakkor erőteljes. A tökéletes lövések után olyan szinten boldog voltam mint annak idején az első csókot követően. Már "csak" az a feladat, hogy ezt "mindíg minden körülmények" között véghez tudjam vinni. Egyszerű... No és új bálványom Alistair Whittingham természetesen!

Levelezés a Kormánnyal

2011-03-04T19:10:00.000+01:00

Szeretem amikor az állam, vagy a kormány levelezik velem. Olyan jó dolog, hogy kikérik a véleményem. Ma megjött az a kormány levél, melyben az elkövetkezendő Alkotmányról kérik ki minden állampolgár véleményét. S én mint jó állampolgár, legjobb tudásom és elképzelésem szerint meg is válaszoltam a kérdőívet és vissza is fogom küldeni. Hisz ha már vették a fáradtságot hogy megkérdezzenek, akkor ez a minimum hogy válaszolok. Így ma megérte elmenni a postára a levelekért. Már csak azért is, mert a hét viccének sikerült szemtanúja lennem. Egy erősen Darwin díjas esetet láttam. Nevezetesen egy kisteherautós kihajtott épp a benzinkútról, mikor észrevette, hogy nem zárta rendesen be a vezetőülés oldali ajtót. Így mielőtt kihajtott volna a főútra, kicsit kinyitotta az ajtót, aminek félig le volt húzva az ablaka. Majd, hogy rendesen be tudja csapni az ajtót, két kézzel megkapaszkodott a félig lehúzott üveg tetejébe és páros kézzel jó lendületesen behúzta. Alapvetően el is érte a célját, mivel sikerült rendesen bezárnia az ajtót, csak épp mivel az üvegben kapaszkodott, így az egész üvegtábla szétrobbant a kezében mikor becsapta az ajtót. Ismét kiderült hogy vannak érdekes eberek.

Véletlenek?

2011-03-01T18:58:00.000+01:00

Van egy mondás miszerint nem mi válasszuk a könyveket amiket olvasunk, hanem azok választanak ki minket. Ez nálam eddig nagyjából működött is. Tegnap ugyanígy néhány videó talált meg a neten, melyek pont kapóra jöttek az íjászathoz. Ugyanis pont abban a problémában tudott sokat segíteni ez a néhány videó, amivel mostanában küszködök, hogy kijavítsam. S mindezt úgy hogy tudatosan nem keresgéltem a neten, hanem mondhatni véletlenül akadtam rá. Ahogy a mondás tartja, segíts magadon, az Isten is megsegít. No meg ugye nem szabad túl parázni az életet, ha valaminek meg kell oldódnia az idővel meg is fog oldódni magától is. Így ma már ennek fényében edzettem, és sokat segített már ma is az a néhány videó. Ezen kívül még a nap is kisütött, mondhatni kitavaszodott. S bár még egy-két hétig ilyen 5-6 fok lesz csak nappal, de ha ilyen szépen fog sütni a nap akkor több nem is kell.

A kontraszt - avagy egy jó verseny krónikája

2011-02-28T00:59:00.000+01:00

Ma néhányan elutaztunk Bécs mellé egy helyi egyesületnek a versenyére, amire már a múltkor elígérkeztünk. Ez a verseny azért volt érdekes, mert egy dupla verseny volt, tehát kétszer annyit kellett lőni mint egy sima versenyen, amit nagyon jó gyakorlásnak gondoltunk, és az is volt. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy mennyire az ellentéte volt ez a mai nap a tegnapinak. A verseny helyszíne ugyanúgy egy város menti hangárcsarnok szerűség volt. A létszám ugyan csak egyharmada volt a tegnapinak (illetve miután tegnap hazamentek akik nem akartak lőni, csak a fele), de ez nem is volt OB, csak egy "sima" kis egyesület egy versenye. Azonban volt meleg, le lehetett rendesen ülni, a várakozó részen szőnyegek voltak, volt normális büfé, megfelelő mennyiségű mellékhelyiség, megfelelő mennyiségű segítő személyzet, kitették még a magyar zászlót is, mint ahogy minden osztrák tartományét amelyikből versenyző érkezett, már kész és startra kész volt a pálya érkezéskor, volt minden biztonsági felszerelés, működött minden technika, minden percre pontosan úgy történt ahogy az előzetes programban le volt írva. Így a dupla adag lövéssel hamarabb végeztünk eredményhirdetéssel együtt, mint tegnap a teljes programmal. Ráadásul még egy kellemes baráti hangulatú versenyben is részünk lehetett. Tehát látszik, hogy lehet ezt így is csinálni. Érdekes volt, hogy a két verseny ennyire egymás ellenpólusai voltak. Nem véletlenül szeretek eljárni a külföldi versenyekre. Igaz hogy három órát kellett autózni egy irányba, de megérte minden tekintetben.

Sál, kesztyű, sapka - OB helyett...

2011-02-26T19:49:00.000+01:00

Nem is tudom hol kezdjem... van az a klasszikus vicc Pistikével aki szeretne kimenni cseresznyét szedni, s mire az anyja rászól, hogy "dehát február van!" akkor unottan visszaszól, hogy ".. tudom... sál, kesztyű sapka!". Nos valami ilyesmi volt a mai napnak is az egyik mottója.. terem OB-re megyek... tudom.. sál kesztyű sapka! Az elmúlt évi OB igen emlékezetes volt, hisz nagyjából éjfélig sikerült elhúzni a rendezvényt, és sokan úgy voltak vele, hogy azután a mostani OB csak jobb lehet. Nos, ez technikailag még akár meg is valósulhat, annak ellenére, hogy ma reggel úgy érkezett meg majd 300 íjász Dunakeszire, hogy részt vegyen a terem OB-n. És itt jött képbe a sál és társai. Ugyanis a terem, azaz pontosabban a csarnok iszonyú hideg volt. Mindenki kabátban, sapkában várta hogy elkezdődjön a verseny. S ugyan ez volt a legjelentősebb probléma, ez még csak a kezdet volt. Többen is úgy fogalmaztak, hogy gyakorlatilag minden elromlott ami elromolhat. Állítólag ez lett volna a közelgő EB főpróbája. Nos, pozitívumként elmondható, hogy most kiderült hogy mi történhet rosszul, így fel lehet ezek alapján készülni majd az EB-re... illetve az OB-re.. Ugyanis miután már majd egy órát késett a program és még mindig nem nagyon történt semmi, úgy döntött a Szövetség, hogy elhalassza az Országos Bajnokságot egy hónappal és a mai nap egy versenykörülmények közötti edzés lesz csupán. Azaz egy "sima" minősítő verseny. Többen már ez előtt a bejelentés előtt hazamentek, leginkább a hideg és kis részben a szervezetlenség miatt is. Akik végül úgy döntöttek, hogy maradnak azok egy lassú és emlékezetes versenyben mérhették össze tudásukat. A szünetekben öröm volt kimenni a szabadba, ahol a hőmérséklet kedvezőbb volt a nap miatt mint a csarnokban. A Szövetség mentségére legyen mondva, hogy nagyon szépen helytállt a problémák közepette, ugyanis a szervezők nevében (akiket ők bíztak meg a szervezéssel) bocsánatot kértek a fejetlenség és a hideg miatt, jelezték, hogy feltárják a felelősöket és levonják a tanulságokat, valamint mindenkinek visszafizetik a nevezési díjat aki esetleg nem szeretne maradni, továbbá aki a mostani OB-re jelentkezett, annak az elhalasztott OB nevezése ingyenes lesz. Tehát a Szövetség mindent megtett a helyzet mentésére, melyet a szervezők okoztak. Természetesen lehet hogy csak a véletlenek teljes összejátszása történt ma, lehet hogy a csarnok üzemeltetői rontottak el valamit a hideg miatt (persze attól még ott van az összes többi szervezési hiba), de egy dolog biztos. A résztvevő íjászok és kísérő családtagjaik számára ez a mai verseny az elmúlt évek legnagyobb bakija (hogy szolídan fogalmazzak) volt. A múlt OB után azt gondoltuk hogy ez nem lehet rosszabb... a szétázott szpari kupa után úgy gondoltuk hogy nem lehet hidegebb... a debreceni és telki csúszások után, hogy nem lehet hosszabbbbb... Nos.. tévedtünk. De ezek után szerintem egy dologban biztosak lehetünk. Az EB és az új OB most már tökéletesen teljesen hibátlanul fog lezajlani. Vagy ha nem akkor az régen rossz. S még egy dolog biztos. Ezt a "majdnem" OB-t még sokáig fel fogjuk emlegetni. Az volt a vicces, hogy ma többen is mondták, hogy kíváncsiak, hogy mi mindent fogok írni a blogban, hisz a mai nap számos témát adott amiről írhatnék. Nos, remélem nem okoztam csalódást.

London 2012 - pontos program és jegyárak

2011-02-23T10:00:00.000+01:00

Kihirdették a London 2012 Olimpia pontos menetrendjét, és az ehhez tartozó nézőtéri jegyárakat. A pontos listát a http://www.tickets.london2012.com/olyschedule_p1.html címen lehet megtalálni. Végre egy lista ahol az íjászat az első helyen áll. Az íjászathoz tartozó eseményeknek a pontos időbeosztása és jegyárai az alábbi linkről tölthetőek le: http://media.ticketmaster.com/en-gb/img/sys/tournament/london2012/oly-archery.pdf Az összes sportág teljes jegyár listáját pedig az alábbi pdf tartalmazza: http://media.ticketmaster.com/en-gb/img/sys/tournament/london2012/oly-complete.pdf ez egy kicsit nagy file lett. Természetesen a rendezők fenntartják a jogot a program változásra bla bla bla... A jegyekre egyenlőre még csak előre lehet regisztrálni, majd valamikor tavasszal lehet először jegyet venni ténylegesen. Több mint 8 millió jegyet fognak eladni, ami elég szép mennyiség. Természetesen az íjászathoz tartozó jegyek ennek egy csöppnyi töredékét fogják csupán képezni. Sokan mondtátok már, hogy szeretnétek ott lenni a helyszínen, nos, itt a nagy lehetőség. Elérkeztünk az első lépcsőhöz. Lehet nézelődni, válogatni a jegyek közül.

A műsorszámban termékmegjelenítés látható!

2011-02-18T10:01:00.000+01:00

Ez a legújabb kedvencem. Újabban a műsoroknál ez a felirat látható: A műsorszámban termékmegjelenítés látható! Gondolom törvényileg vannak erre kötelezve a tévések. Mindenesetre vicces. A műsorvezető mellett egy jellegzetes alakú átlátszó üveg, benne fekete lötty, mellette jellegzetes alakú pohár benne félig fekete lötty. Hmm.. vajon mi lehet benne.. Talán kóla? Dádá.. és íme a reklám. :) Amúgy nem szoktak túl nagy hatással lenni rám a reklámok, mivel az esetek 99.9%-ban nem tudnak olyat mutatni amire szükségem lenne. Ám ez tegnap egy reklám esetében máshogy volt. Asszem a rádióban ment, hogy a Lidl-ben (termékmegjelenítés!) az egy kilós szilvásgombó csak 2xx forint. Nem jegyeztem meg pontosan. De épp olyan hangulatomban voltam hogy az tök jó lenne haminak, így most fogtam magam és elmentem venni egy adagot belőle. Egy kicsit más jellegű termékmegjelenítés... Általában nem szoktam örülni amikor levelem érkezik, ugyanis nem sok emberrel állok levelezési viszonyban (ez a rendes, papír alapú levelezés most amiről beszélek). Általában ilyenkor valamilyen számlát rejt a levélke. Azonban van ennél egy rosszabb verzió is. Amikor egy értesítés van ajánlott levélről, és a feladó az APEH (ez vajon termékmegjelenítés!??). Ugye az APEH abszolút nem szokott hobbiból levelezni az emberrel. S bár lehet hogy csak az én törvényen kívüli szívem és rossz lelkiismeretem teszi, de ilyenkor nem sok jóra szoktam számítani. Ezúttal azonban egész könnyen megúsztam. Csak megküldték az éves csekkeket az egészségbiztosítás (gyerekkori nevén TB) befizetéséhez. De idéntől drágább lett a dolog. Most vagy 500 forinttal többet kell fizetni havonta. Már 5100 pénz havonta a TB. De nem reklamálok, hisz valamilyen formában nekem is hozzá köll járulnom a nemzetgazdaság szerekének a tolásához. S ennyi még belefér azt hiszem.

Nyújtás

2011-02-15T18:27:00.000+01:00

Sokan sokszor mondták már hogy a nyújtás egy fontos része az edzéseknek, de tapasztalataim alapján ezt nem túl sokan szokták rendesen elvégezni. Jómagam is maximum annyit nyújtottam, amennyi a bemelegítés során belefért. Ami nem túl sok. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a nyújtást elvileg az edzés végén kell végezni, mivel az edzés során feszülnek meg az izmok, és húzódnak össze. Így edzés végén van igazán értelme a nyújtásnak. S nem csak olyan kétszer erre húzom a kezem, kétszer arra nyújtom a lábam jellegű nyújtásnak. Az utóbbi napokban elkezdtem rendesen nyújtani minden edzés után, és érezhető a különbség. Sokkal lazább és felszabadultabb lesz utána az ember. Viszont egy "rendes" nyújtás, ami az egész testen végighalad, legalább 10-15 perces elfoglaltság kell hogy legyen. S bár nem hiszem hogy ennek hatására most tömegesen elkezdenek majd az íjászok nyújtani minden edzés után, de gondoltam leírom a tapasztalatomat a dologgal kapcsolatban. Hátha valakinek segít. Ugye azért is nagyon fontos a nyújtás, mert az íjászat egy "laza" sportág, tehát a tökéletes lövéshez az kell, hogy az ember minden tekintetben teljesen laza legyen. Mind fejben, mind izomzatban.

Örs csapatkupa - vegyes érzelmek

2011-02-12T19:10:00.000+01:00

Ma volt az Örs csapatkupa, mely elég vegyes érzelmeket/emlékeket hagyott bennem. Jó volt, mert Budaörsön volt, amit szeretek, hisz ott laktam, és egy jó hely. Negatívum volt, hogy a kis térképen nem oda jelölték a sportcsarnokot ahol az ténylegesen volt. Határozottan pozitívum volt a sportcsarnok, mely egy igen szép és modern uszoda és sportcsarnok. Negatívum, hogy korán kellett kelni, amiért annyira nem lelkesedek. Pozitívum volt a jó szervezés, negatívum a csapatsorsolás, melynek metodikáját már az elmúlt évben se tartottam szerencsésnek, pedig akkor "szerencsésen" besorsoltak egy csapatba, ami idén sajna nem történt meg. Pozitívum volt a sok kis ajándék amit kaptunk (még egy csúcs szuper zseblámpa is volt a csomagban), negatívum, hogy ez a legdrágább verseny az év során. Tetszett a Las Vegas típusú lőlap, kevésbé, hogy kétszer sikerült ennek is mellé lőni. Jó volt az első táv, ami elég jól ment, és az idei legjobb eredményem értem el, negatívumként a második távot tudom említeni, ahol a két mellé lövés is megszületett. Pozitívum voltak a csúcs táblatársaim akikkel egy vesszőfogóra lőttünk, negatívum, hogy mindig a csigásokra kellett várni, még néhány technikai szünet is volt miattuk. Pozitívum, hogy egy tartalmasat és tanulságosat tudtam beszélni egyik volt edzőmmel, negatívum, hogy egy másik volt edzőm kicsit leszúrt néhány dolog miatt. Negatívum volt hogy nem tudtam részt venni a csapat kieséses fordulóban, de pozitívum, hogy még a napsütésben hazaértem és volt egy kellemes délutánom. Tehát eléggé vegyes volt ez a nap, melynek során párszor kicsit kiakadtam és nem voltam túl boldog, de ahogy egy másik kedves barátom szokta volt mondani... holnap már nevetni fogsz az egészen. S tényleg. Ahogy mondani szokás, a kilőtt vessző már elszállt, soha nem tér vissza. Vagy valami hasonló.

Facebook

2011-02-10T15:58:00.000+01:00

A Facebook jött látott, győzött. Most már szinte mindenki használja, és mindenki csak azt használja. Szegény iwiw és myvip és társai lassan de biztosan csúsznak bele a feledés homályába. Már az MSN se a régi, fogynak el róla az emberek. Hisz a fészen már minden van. Néha kicsit túl sok minden is. Hosszas keresgélés után végre megtaláltam hogy hol lehet a kisalkalmazásokat törölni. És töröltem is vagy 50-en, melyeknek 90%-ra nem emlékeztem hogy valaha is telepítettem volna. De most már legalább nagyjából rend van köztük. A rendrakásról jut eszembe. A múltkor írtam az energiatakarékossági intézkedéseinkről. Megjött a következő számla, sikerült a felére leszorítanunk az energiafogyasztásunkat otthon. Nem rossz eredmény.

Home - az egyik legszebb és legmegdöbbentőbb film! Azaz ismét környezettudatosság

2011-02-09T01:45:00.000+01:00

Ma valahogy ráakadtam a facebook-on, vagy ahogy a tévében szokták mondani "az egyik legnagyobb közösségi portálon" erre: http://www.facebook.com/pages/Earths-Citizen-Fold-polgara/102973139776976 Itt pedig egy videóra, azaz filmre. Erre: http://www.youtube.com/watch?v=jqxENMKaeCU A címe HOME, és az eddigi egyik legszebb, de mindenképpen a legmegdöbbentőbb, legtanulságosabb filmek egyike amit eddig láttam. Ehhez képest az Al Gore film semmi nem volt. A film arról szól, hogy hogyan alakult ki az élet a földön - gyönyörű légi felvételeket lehet látni végig a filmben - majd pedig átvált arra a témára, hogy ez a kedves emberi faj hogyan halad azon az úton, hogy ezt teljességgel tönkretegye. A film angolul van, így aki nem érti a nyelvet annak nehézkes lehet a megértés, de szerintem csak a képeket végig nézve is döbbenetes hatása van az alkotásnak. S már a képek és a zene miatt is érdemes végignézni. S bár a film hatására az ember hajlamos kissé depresszív, pesszimista hangulatba kerülni, nem szabad, hisz a film végén is elhangzik, hogy van még remény, és ha cselekszünk akkor még meg tudjuk változtatni a folyamatokat. Ezen kívül pedig ha más miatt nem is, de amiatt mindenképpen boldogok lehetünk, hogy nem azokon a területeken lakunk amelyek említésre kerülnek a filmben. Elképesztő hogy milyen körülmények között kénytelenek emberek élni. Még a filmről: http://www.homethemovie.org/ Valamint a kezdeményezésről: http://www.goodplanet.org/en/ Ha csak 1-2 embernek sikerült ezzel kicsit felnyitni a szemét, már megérte.

Hétfő - egy szép nap!

2011-02-07T19:41:00.000+01:00

Valamiért a hétfőt nem szokták szeretni az emberek. Pedig a mai nap is nagyon jó volt. Rengeteg minden történt aminek lehetett örülni. Szép idő volt, igazi tavasz. Az edzés is jól ment, tökéletesen meg tudtam csinálni amit akartam. Össze állt egy kép amit annak köszönhetek, hogy tegnap véletlenül sikerült beszélgetnem valakivel, aki elejtett egy fél mondatot, aminek köszönhetően ma nagyon össze jött az edzés alatt az egész mozdulatsor, az egész folyamat. Ma olyan jó napom volt hogy még takarítani is szívesen takarítottam egy kicsit. Az interneten ráadásul találtam még egy jó macskakaját is, amit még házhoz is hoznak ingyér. És még jobb is mint az eddigi kajájuk a macsekoknak. S olyan jó idő volt még estefelé is, hogy olyan igazi kora tavaszi este volt. Kár lett volna kihagyni egy jó kis sétát ilyen időben. Szerencsére holnap még nem jön a lehűlés, hanem csak péntek felé. Ebből is láccik, hogy egy hétfő is tud igencsak szép és jó lenni, ha az ember örül az apró dolgoknak amik adódnak.

70m - újra kinn a szabad térben

2011-02-06T21:41:00.000+01:00

Mivel ma is szépen sütött a nap, ezért kimentem a pályára, hogy újra hosszú távot lőhessek. Naivan úgy gondoltam hogy egyedül leszek kint a pályán. Mire odaértem, már vagy 5-en lőttek ott. S bár szeles volt az idő mindannyian úgy voltunk vele, hogy ez most nagyon nem tud minket érdekelni, hisz örültünk annak, hogy végre hosszú távra lőhetünk. Illetve a többiek még attól is boldogok voltak, hogy végre nem teremben kell lőni hanem kint a szabadban. Az edzés vége felé még a szél is elállt, és igazi tavaszi idő kerekedett. Ekkor már csak az volt a bajunk hogy pont szemből sütött a nap. Így hamarosan abba is hagytuk az edzést. Utána még beugrottunk a Budapest bajnokságra a gyerekek fordulójának a végére.